„Írok nektek gyermekek,... apák,... ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje lakik bennetek” 1Jn 2,12–14
12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 13 Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Írok nektek gyermekek,... apák,... ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje lakik bennetek” (12.14). Jó tudni, hogy a szórványgyülekezetekben, ahová írta János ezt a levelet, voltak gyermekek, ifjak, apák (bizonnyal anyák) is. Még jobb hallani, hogy ezek Isten igéje által legyőzték a gonoszt, az ellenségeskedést. Ezt krisztusi lelkülettel ma is meg lehet tenni. Ahogyan Illyés Gyula kifejezte: „Minden ütésed, átkod / hiába ellenem, / Szörnyű a fegyverem: / a végén megbocsátok.”
RÉ21 658 RÉ 485
Zsoltár vasárnapra | 96 | Énekeljetek, minden népek
„…hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit.” Józs 20
1 Ezután így szólt az Úr Józsuéhoz: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek; 3 hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit. Szolgáljanak azok nektek menedékül a vérbosszuló elől. 4 Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, és beszélje el ügyét a város véneinek. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, ő pedig lakjék közöttük. 5 Ha azután üldözi őt a bosszúálló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg felebarátját, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. 6 Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz hivatalban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába: abba a városba, amelyből elmenekült. 7 Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyvidékén. 8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. 9 Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a közöttük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan öl meg valakit, és ne haljon meg a bosszúálló kezétől, amíg a közösség elé nem áll.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(3) „…hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit.” (Józs 20)
Kijelölik a menedékvárosokat. Ezeknek könnyen elérhetőknek kellett lenniük, hogy oda menekülhessenek a vérbosszú elől. Akkor is szükség volt a szabadításra, ha valaki valamiért kiszolgáltatott helyzetbe került. Isten az élet Ura, szabadulást, biztonságot kíván nyújtani, még az egyik legnagyobb vétek elkövetőjének is, amennyiben nem szándékosan elkövetett gyilkosságról van szó. Ezúttal is büntetést szab ki: nem maradhat saját városában. Így rendelkezik: „Jelöljetek ki magatoknak városokat, hadd meneküljön oda” (3). Az akaraton kívül elkövetett gyilkosságért is felelős a halált okozó. A menedékvárosokba való menekülés lehetősége véd a túlkapásoktól. A vétkesnek a városfalon belül nem kellett tartania a vérbosszulótól, mert az nem mehetett be a településre, hogy elvegye az életét. Amíg a városban maradt, míg a főpap élt, védelmet élvezett, vagy a vizsgálat kiderítette, valóban nem szándékos emberölésről volt-e szó (4Móz 35). Mindkét esetben visszamehetett saját városába (6). A főpap halála azt jelképezte, hogy eltörölték a gondatlanságból más ember halálát okozó vétkét. A szabadulás kész (Róm 8,1), mert különleges főpapunk van, aki által kegyelmet találunk (Zsid 4,15–16).
