Húsvétra készít fel lelkiekben a nagyböjt. A böjt bibliai eredetű, az ószövetségben és az újszövetségben is olvashatunk a böjtölés formáiról. De mit jelent nekünk a böjt? Nélkülözés, lemondás, esetleg valami fogadalom? Böjtöljenek-e egyáltalán a reformátusok? Hogy visz közelebb Istenhez ez az időszak? Dr. Balla Ibolyát, a Pápai Református Teológia professzorát, rektorhelyettes asszonyát kérdeztük.

Alakuló ülését tartja a Magyarországi Református Egyház legfőbb törvényhozó testülete, a Zsinat 2021. február 17-én. A következő hat évre Balog Zoltánt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét választották a testület lelkészi elnökévé, a világi elnök pedig Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka lett. /reformatus.hu/

A Dunántúli Református Egyházkerület alakuló közgyűlésén ismét Köntös Lászlót bízták meg a Református Gyűjtemények vezetésével. A régi-új igazgató az intézmény részeit, tehát a múzeumot, a könyvtárat és a levéltárat közel három évtizede irányítja, ezek mára már önálló részekként, mégis egységes arculattal és szemlélettel működnek. A következő percekben megmutatjuk a kulturális és tudományos részlegek munkáját. A Pápa Városi Televízió összeállítása Tovább

A pápai református kávézóban nem is próbálkoztak elviteles értékesítéssel, míg a debreceniben töredékére esett vissza a forgalom, de töretlenül nyitva tartanak. A kecskeméti gyülekezet étterme belevágott a kiszállításba, egy veresegyházi család cukrászdája szintén a házhoz szállítással maradt talpon. A koronavírus-járvány miatt három hónapja nem fogadhatnak vendégeket a kávézók, cukrászdák és éttermek, csak elvitelre szolgálhatnak ki. Megnéztük, mindez hogyan érintette a református vendéglátósokat. /reformatus.hu/

Nem olyan régen még sértő volt a beteg szeme láttára fertőtlenítgetni a kezünket, azt jelentette, hogy undorodunk, ódzkodunk tőle. Az elmúlt év során ugyanez a mozdulat az etikett fontos részévé vált, a kórházlelkész pedig az egyetlen látogatóvá, aki odaszánt idővel ajándékozhatja meg a beteget - már ha hívják.

Visszatekintve az évszázadokra, elmondható, hogy a református egyházi rendtartások szigorúan előírták a böjt, az imádság, az adakozás (alamizsnálkodás) hármas egységét. Ennek kötelező érvénye a 20. századra megszűnt, ámde a népi vallásosságban továbbélt. Az első részben hoztunk példákat a böjti ételekből, és áttekintettük a szó, a fül és a szem böjtjének a szokását. Most a tényleges böjt és az adakozásnak egy különleges változatáról szólunk.

Amint azt írásos és recens (helyszínen gyűjtött) adatok igazolják, a reformátusoktól nem volt idegen és ma sem idegen a böjt, amit nekem az 1980-as és az 1990-es években még nagyon határozottan megfogalmaztak, vele „megpróbálták magukat”, vagyis egyfajta önfegyelmet gyakoroltak. Adataim 45 településről (Fejér m; Győr-Moson-Sopron m; Komárom-Esztergom m; Somogy m; Vas m; Veszprém m) származnak, amelyeket személyesen kerestem fel évtizedek alatt, de ott szolgáló vagy egykor ott szolgált lelkipásztorokat (Vajna Lajos, Kurucz György, Benkő András az eltávozottak közül, Niederhoffer Zoltánné, Lentulai Attila, Kovács Attila, Németh Gyula, Heidfogel Pál, Vajna Lajosné) ugyancsak megkérdeztem.