A' helvét hitvallású Ácsi gyülekezetbeni néhai tiszteletes és tudós Lélekpásztorok' névsora; a' nagytiszteletű Tatai Egyházvidék' Levéltárábóli Jegyzőkönyv I.ő Tomusából kiszedegetett és öszalakított.
•1. Első Lelkész volt t.t. Nagy Pál úr; ki miután e' gyülekezetben 26 éveket töltött volna, 1670ik évben általment a' Nagy-Igmándi Ecclesiába; -őt követte
•2. Másodszor t.t. Sallai János. De érdekeltt Nagy Pál úr fél évi papi szolgálata után Nagy-Igmándon meghalván, az Ácsiak ismét megfosztattak a' Nagy Igmándiaktól lélekpásztoroktol; 's még azon évben hozatott
•3. T.t. Komáromi Sülye István, ki az előtt Neszmelyen, azután a' Nagy Győri ekklésiákban viselt papi hivatalt; hanem ennek a' gyülekezetnek akkori szomorú viszonyai közt, mintegy magános életet élt Szabad-Hegyen; innen Ácsra hozattatván, szent hivatalát folytatta, mi közben 1674ik évben 5 ik Martius napjára Posonybai nyomozószékre idéztettvén, több más tisztelendő paptársaival egygyütt befogatott, és Lipótvárban kínoztatott, és a' Nápolyi gályákra száműzetett. Az Ő helyébe hivatott-meg
•4. Magyari János; ki 1677ik évben, miután Komáromi S. István a' fogságból hazajött, 's régi szent hivatala' folytatását magának vette, Nagy-Igmándra költözött, hagyván az Ácsiak' szónokszékét ismét Komáromi S. Istvánnak; ki szent hivatalát viselte egész haláláig, mely történt 1686ik évben. Az ő halála után jött
•5. T.t. Kies Rimaszombati István 1687 ik évben a' Tatai eklézsiából. -E' miután itt 3 évet töltött, ment a' Szőnyi Ekklézsiába, 's ott ezen Tatai Egyházividék Esperessévé választatott; 1711ben; 's ugyanezen évben az akkor választandó Samarjai vagy Komáromi egyházkerületi új Püspöki hivatalra kijelölt 3. nagytiszt. férjfiak közzül eggyik volt. A' három tiszteletes férjfiak voltak: Oroszi István, Palánki Esperes, Kies Rimaszombati István, Tatai Esperes, Magyari Péter, Ekeli Prédikátor. Halálárol lásd a Kotsi Matrikulát. Az innen lett elköltöztével hozatott
•6. T.t. Örményi vagy Ürményi Tamás, mintegy 1690ik évben. Ő visszamenvén Etére,- hol kezdette is az előtt a' szent szolgálatot, -1687be ment Kotsra, másodszor Etéről -követte
•7. T.t. Sallai András 1695ik évben; ki 3 évi egyházi szent szolgálata után az Almási gyülekezettől kapván meghívatást, - innen ment ismét Neszmelyre, 's 1711ben a' Szomódon tartatott új superintendensi szavazatok fölbontásán, 's a' választott új superintendens Magyari Péternek ünnepélyességén, mint egyházividéki jegyző és pénztárnok jelen volt; azután lett helyettes Esperes is - az akkori időkben a' Lélekpásztoroknak nagy szűki miatt lett Lélekpásztorrá
•8. T.t Halászi Mihály, itteni Oskolarector; ki csak egy évig teljesítvén a' papi szent szolgálatot, felváltotta
•9. T.t. Szőnyi Gergely, ki itt halt meg 1708ik évben; midőn ismét az Osk. rectornak adatott -át a' papi szent szolgálat, nevezetesen
•10.T.t. Komáromi Jánosnak; ki hasonlóan egy évig viselvén e' megtiszteltetést. Még 1730ban valahol másutt, a jegyzőkönyv szerint, életben volt; mert nála lenni állítatott egy az Ekklának hagyományozott 3adfű üszo. Követte e rendben
•11.T.t. Major Kotsi István; 1709ik évben. Itt 1713. évben Egyházividéki Esperessé; 1714 ben egyházkerületi főjegyzővé lett. Azután elköltözött 1716ban a' Szőnyi Ekklézsiába. 1722ik évben Magyari Péter Felső Dunamellyéki v. Komáromi superintendens halála után, superintendensnek választatott, a' Naszályon tartatott közgyűlésben. Meghalt 1744ik évben, 's eltemettetett 27ik Novemberben, mint ezt márvány sírkövén a' Szőnyi temetőben láthatni volt 1787ben. Ácsroli elköltözte után jött
•12.T.t. Ujvári János, talán a ' Tatai ekklézsiából, de bizonyosan (?) 1714ik évben; ki hét éveket töltvén jött ismét helyébe
•13.T. Kotsi János 1722-ben; mint ezt az Ácsi helység' Jegyzőkönyve világosan tartja; hol Martius 6án fogadják, 's ott Borbély Kotsi Jánosnak iratik. Ez után következett
•14. T.t. Csokonay László 1726ik évben; a' Tatai Egyházvidék' érdekeltt Jegyzőkönyve' 474 ik lapja szerint 17 évi szolgálata után vissza ment Nagy Győrbe, innen költözvén elsőbb is Ácsra; Győrből ismét Kömlődre, onnan pedig idővel Al-Csútra; és ott halt meg. Ő neki köszönhetni az Ácsiak Születtek' Anyakönyvi kezdetét.
•15.A' tizenötödik Lélekpásztor T.T. Pápai Tóth Ferencz 1743ik évtol kezdve 1785ik év 25 Juliusaig, midőn itt, mint a' Tatai Egyházvidék érdemteljes Esperesse is; de kinek köszönhetjük mi Maradékok is Levéltárunkbani legtöbb, a' régibb idők' viszontagságairoli Okleveleinket 's egyébb ide tartozó Irományainkat, megholt, eltemettetvén a' most már úgynevezett öreg Temetőben; 's most már sirfája is elporolván, senki bizonyos helyét nem mutathatja, az azon korbéli öregek is csak gyanítólag ujjazván tája felé. Még életében utána következő papnak a' Gyülekezettől megválasztatott
•16.Tóth Pápai Pál, 1784ik évben; már Atyja életében, ki miután 33 éveket itt eltöltött, a' dunántuli egyházkerület' Fő Jegyzősége', 's egyszersmind Pénztárnoki tisztét is közjóváhagyással viselte volna, meghalt 1817ik év 15 Április napján; mely évet azután kitöltött t.t. Toth János segédpap - Káplán - ; ki a' következő évre is az egyházvidéki kormány-hatóság által, az Ekklézsiának új Lelkésze' választásábani sok viszonyai miatt meghagyatván, - végre a' rendes Lélekpásztori hivatalra csakugyan választott és megnyert
•17. T.t. Zsoldos Jákób úr 1819 b. Mező-Laki gyülekezetből behozatott 21 heti szolgálata után elhalván, az özvegyi kegyelem esztendőre a' papi szent szolgálatok végett az egyházvidéki tanács' határozatából ismét az érdekeltt t.t. Tóth János úr rendeltetett; mely egy év eltelvén, ezen dunántúli főtiszt. Egyházkerület' Fő Gondnoka' Méltóságos Szilasi és Pilisi Szilassy József akkor még Palatinális Itélő mester,- majd a' Hétszemélyű nagyméltóságú Törvényszék' Közbírája, Tornai Vármegyei Fő Ispány, 's később Koronaőr, valóságos belső titkos Tanácsos Ő Excellentiájának Magas Ajánlására ajánltattván ,- bár az egyházvidéki tanács elsőbb ellenszegült is, csak kebelbeli egyházi szolgái' előmozdítatásuk' nézetéből - áthozatott
•18.T.t. Tóth Pál, a' Drégely-Palánki egyházvidék kebelebeni Verőtzei gyülekezetből 1820ik évben; ki beköszöntő Beszélyét tartotta Junius 23ik napján. Hivatalom' elsőbb évében kieszközlöttem néhai elődöm főtiszteletű Tóth Pápai Pál úr' emlékezeteül az új temetőben egy márvány sírkőnek az ekklézsátoli emelendését. Vajha az 1827ik évi ekklézsiai, reám 's emlékezetemre nézvést feledhetlen eset, 's oktalan zajongás ne történt volna! Mirőli Irományokat figyelettel olvasandja meg majd az igen becses Maradék a' gyülekezet Levéltárában. /Más kéz -Décsi Bálint írásával folytatódik/: Az itt felsóhajtott t.t. lelkész úr, ki már Verőczei lelkészsége előtt szinte a Drégel-Palánki nt. egyházmegyében Nagy Maroson viselt három évig lelkészi hivatalt, lett az általa mindig keservesen emlegetett 1827ik évi Június 15kén a' tatai egyházmegye jegyzőjévé, 1845dik évi Septemberben pedig esperesévé. Mely fontos hívatalt a' lelkészséggel együtt, megőszűlt fővel, de megtörhetetlen lélekkel viselte 1856dik évi September 3-dik napjáig, melyen élni megszűnt. Az ő szolgálatidejére esik a' paptelken állott régi jegyzői lak visszaszereztetése, melynek csaknem hat egész évig nyúlt történetét részletesen megírva hagyta az egyházi irományok között. - Helyébe jött
•19.T.t. Décsi Bálint, egykor (:1832-1835:) ugyanezen gyülekezet iskolatanítója, 's az óta a' bőnyi gyülekezet lelkésze, ki -miután megválasztatása ellen a' legfelsőbb politikai hatóságnak sem volt kifogása, -a' nyájat vezetni kezdte 1857dik évi Martius 8kán ; hivatalába igtattatván t.t. Varju István Ó-Szőnyi lelkész 's egyházmegyei tanácsnok úr, egykor szinte ácsi iskolatanító, által. De, minthogy ez idő szerint a' lelkész politikai bírálat előtt hivatalába nem léphete be: ideiglenesen a' lelkészi teendőket végezte t.t. Szalai Pál, korábban (:1849-1851:) helybeli iskolatanító, egy év óta segéd - az utolsó fél évi időközben pedig helyettes-lelkész, ki innét 1857: Juliusban Bőnyre vitetett lelkésznek, az onnét ide költözött helyébe. /Más kéz -Antal Gábor- írásával folytatódik/: Décsi Bálint 29 évig volt az ácsi ev.ref. egyháznak buzgó és érdemekben gazdag lelkésze. Ezen idő alatt a hit és erkölcsi élet előmozdításán kívül kiváló sikerrel munkálta az egyház anyagi felvirágzásának ügyét. Az 1863ik évben történt tagosztály alkalmával kieszközölte, hogy a hívek birtokuk egy kis részét az egyház részére adományozzák, minek folytán az egyház eddigi birtoka 105 holdra emelkedett. Ezen birtok jövedelmét ismét birtokszerzésre használta fel. Nem sokára keresztül vitte a lelkész és tanítói földek sok kellemetlenséget okozott közmunkája megváltását, ugy, hogy a lelkész 40, a tanító 13 hold földet kapott eddigi földjeihez közmunkaváltság fejében. Később keresztül vitte a tanítók házankénti élelmezése (:coquia) megváltását, ugy, hogy a hívek vagyonosság arányában 9 osztályba sorozva bizonyos tőke befizetésével váltották meg kötelezettségüket. 1879ik évben a templom fala magasabbra emeltetett, a templom uj tetővel és menyezettel láttatott el, uj szószék állíttatott fel. Décsi Bálint halálakor az ácsi ev.ref. egyháznak mintegy 250 hold földje és 5000 forint tőkepénze volt. Décsi Bálint több évig volt a tatai ev.ref. egyházmegye esperese és hosszabb időn keresztül a dunántúli ev.ref. egyház kerület számvevője. Munkás és közhasznu életét bevégezte 1886ik év julius 23 ikán. Utódja lett
•20.Antal Gábor. Született Szent Király Szabadján, Veszprém megyében 1843ik év majus 10ikén. Közép és felsőbb iskolai pályáját a pápai ev.ref. főiskolában az 1855-1866 években végezte. Az 1866/7 években ugyanott mint segédtanár működött. Az 1867/8 tanévet a berlini egyetemen a bölcsészeti szakon, az 1868/9 tanévet a zürichi egyetemen, a hittudományi szakon töltötte. 1869ik év October 1sőtől 1888ik év julius 1sőig a pápai ev.ref. főiskolában a bölcsészeti és politikai tudományokat tanította mint rendes tanár, e mellett élénk részt vett a főiskola közügyeinek vezetésében. 1887ben az ácsi ev.ref. gyülekezet által lelkészszé választatván, hivatalát Ácson 1888év julius 8ikán foglalta el. Közreműködésével épült az uj lelkészlak az 1887/8 évben 8000 forint költséggel; az uj tanítói lak és iskola 2 tanteremmel 1889ben, e czélra vásárolt telken 12.000 forint költséggel; a régi rozzant iskolák helyén ismét uj iskola két tanteremmel és egy tanácsteremmel az 1891ik évben 7600 forint költséggel; ugyanakkor ujra építtetett az egyház bérháza 1000 forint költséggel. 1889ben szerveztetett a negyedik tanítói állomás káplántanítóság alakjában. 1895ik évben vas kerítés állíttatott a templom udvar elé két vas kapuval. Antal Gábor az 1888ik évben megválasztatott egyházkerületi tanácsbíróvá, az 1894ik évben egyházkerületi aljegyzővé, az 1896ik évben pedig boldogemlékű Pap Gábor püspök halála után a dunántúli ev.ref. egyházkerület püspökévé. Mint püspök megválasztatott a rév-Komáromi egyház lelkészévé, oda költözött át 1896ik év October hó 17ikén, miután itt Ácson a lelkészi hivatalt 8 évig 3 hónapig és 8 napig , a püspöki hivatalt pedig 1896ik év Martius 25től fogva viselte. /Más kéz -Kelemen János- írásával folytatódik/: Utóda lett:
•21.Kelemen János, aki született Pátkán Fejér vármegyében 1845 nov. 14-én. Tanulmányait Pápán elvégezvén, 1868 szeptember 2-án Ácsra jött 3 évre ac. rektornak. Káplán volt Kocson, Ó-Szőnyön, helyettes lelkész Mocsán majd Kisigmándon, hol 1874 jan.8-án rendes lelkésznek választották. 1877 március 27-én Tarjánra, 1887 március 14-én Kömlődre változott /!/, ahonnan az ácsi gyülekezet választotta meg 1896.szept. 29-én s itt állását nov. 14-én foglalta el. Az egyházmegye tanácsbírája volt 19 évig. Nyugalomba vonult 1915. december 31-én. Szolgálati ideje alatt: 1899ben a torony süvege újítatott és villámhárítóval láttatott el 2727 forint költséggel; 1900-ban templomkarzatok (3160 Kor.) orgona (5200 Kor.) keresztelő medencze (350 Kor.) és úrasztala (240 Korona) készült; 1905-ben alsó tanítólakás renováltatott 8965 Korona kiadással; 1907-ben egy tanterem (5863 K.) 1908-ban egyházfilakás (2619 Kor.) újult; 1912-ben támaszfal márványoszlopokkal 4371 Korona kiadással. /Más kéz - Kelemen Béla- írásával folytatódik/: Utóda lett:
•22.Kelemen Béla. Született Tarjánon (Komárom vm) 1886. július 2-án. Közép és felsőbb iskolai tanulmányait Pápán elvégezvén, 1909 szeptember 1-től 1913 március 12-ig Ácson mint segédlelkész működött. 1913 március 12-től 1914 augusztus 1-ig Magyaralmáson (Fejér vm) mint megválasztott rendes lelkipásztor, 1914 aug. 1-től 1916 március 20-ig a világháborúban mint katonalelkész szolgált s a II. osztályu lelkészi érdemkereszttel lett kitüntetve. Attya, Kelemen János ácsi lelkész nyugalomba vonulása után az ácsi ref. gyülekezet lelkészévé választatván, hivatalát Ácson 1916 március 25-én, harctéri szabadságoltatása után foglalta el. Megválasztatott egyházmegyei tanácsbíróvá az 1920-ik évben. /Más kéz -Körmendi Lajos- írásával folytatódik/: Ami ezután következett a szolgálatában, az már egy tradícióban élo nagy falusi gyülekezet történetében a vég kezdete volt. A tanácsköztársaság ideje után a történelmi események elcsendesedtek lassan és megkezdődött a tradicionális gyülekezeti élet utolsó szakasza. Kelemen Béla pótolta az I. világháborúban elvitt harangokat: 1921.-ben egy 699 kg. súlyú "fisz"-hangú nagy harangot, 1924.-ben egy 214 kg.-os "cisz"-hangú kis harangot öntetett a gyülekezet. A templom tetejének észak-keleti oldalát teljes egészében kicserélték bádogtetőre, tatarozták a templomot. Rendbehozták az iskolákat és a parochiát. Működött a régi hagyományú férfi dalárda; volt ifjúsági egyesület és leánykör; vallásos estéket és színdarabokat rendeztek; a szellemileg igényesebbek népfőiskolára és aranykalászos tanfolyamra mentek. Volt élet a gyülekezet fedele alatt. A konszolidálódott gyülekezeti életnek véget vetett a II. világháború. Elvitték a gyülekezetnek újra két harangját, ez esetben az "a" és "cisz" hangúakat. Az iskolában kórház, a parochián katonai parancsnokság volt, a front Ács és Igmánd között húzódott, a templomot belövések érték. Végül a lelkész is elhagyta a parochiát, családjával Pápa felé menekült. Nem volt hosszú ideig távol, de ez az idő elég volt némely elszabadult embereknek, hogy a parochiát feldulják, az anyakönyveket és irattárat az udvarra hányják és sokat, pótolhatatlant, elégessenek. Az anyakönyveket és ami iratot még lehetett, tanuk szerint, Szauer György róm. kat. szabó mester és még néhány intelligens egyháztag mentette meg a megsemmisüléstől. Sokan úgy vélték, hogy a felszabadulás egyet jelent minden meglévő érték elpusztításával. És ezek az emberek ácsiak voltak. Kelemen Béla szolgálatának utolsó néhány éve a pusztulás okozta sebek gyógyítgatásával telt el. Még neki kellett intézni az iskolák államosítását, az egyházi földek leadását. Cukorbeteg volt, agyvérzést is kapott, újat és újra kezdeni már nem lehetett ereje. A gyökerestől megváltozott történelmi helyzetben - és viszonyok között nem is könnyen lehetett eldönteni, hogy mit kellene és mit lehet csinálni. Őrizte, ami megmaradt. Mire 1951-ben nyugalomba vonult, sem a régi állam, sem a régi társadalmi rend, sem a régi, hagyományaiból élo gyülekezet nem volt többé. Nyugalomba vonulása csendben történt. Azokban az években nem volt okos dolog ünnepelni. Megtette, amit kora gondolkodása,- neveltetése szerint megtehetett, elvégezte, amit elvégezhetett. Szolgálata idejére két világháború esett és amit ezek a háborúk maguk után hagytak. Végül is az ácsi szolgálat felőrölte ezt a fizikailag szép szál, robusztus embert is. Utolsó éveit az Ady Endre -utcai családi házban élte le. 1961. január 2-án halt meg. A templomból temették. Temetésén az igehirdetési szolgálatot volt, utolsó munkatársa végezte, aki utóda lett:
•23.Körmendi Lajos. 1912. május 19.-én született. Tatai volt, ahova a család, több őrségi családdal, Körmendről a vasvári béke (1664) után költözött. Középiskolába a tatai Kegyesrendi Főgimnáziumba járt. Itt is érettségizett. Érettségi után néhány héttel katona lett. Tart. tüzértiszti iskolát végzett. Teologiát és tanítóképzőt Pápán végzett. Teologiát tovább Bécsben, Strasbourgban és Montpellierben tanult. Volt főiskolai szenior, majd s. lelkészként Tatán és Kiskunhalason szolgált. 1940.-ben behívták a kassai Honvéd Repülőakadémiára szolgálatra. 1941.-ben hadműveleti területre vezényelték a Gyorshadtesthez a Donyec melletti frontra. 1941. karácsonyára tért vissza Kassára. Ekkor átminosítették tüzértisztből tényleges tábori lelkésznek. Az 1942. évet Kassán töltötte. 1943. január 1.-vel a 2. hadsereg 19. hadosztályához vezényelték a Don mellé. Benne volt a doni áttörésben, ahol hadosztálya csaknem teljesen elpusztult a harcokban, magas hóban és a -42C hidegben. Életben maradt. A háború végéig csaknem teljesen hadműveleti területen szolgált. A fegyverletétel Ausztriában a Mura folyó partján érte. Itt értek véget számára a harcok. 1945. május 10.-én a Mura-menti Leobennél esett orosz fogságba. Fogolyként az Azovi-tenger partján, Kubánban és Novicserkasz vidékén dolgozott, többnyire különböző bányákban. 1948. november 20.-án tért haza Tatára. Lelkipásztori szolgálatot a fogság egész ideje alatt végzett. Utolsó igehirdetését 1948. pünkösd ünnepén a Sachty nevű bányavároska közelében levő fogolytáborban tartotta. A fogságból hazatérve újra kellett kezdenie ott, ahol a teologia elvégzésekor volt. Nem kellett senkinek. Előbb állás nélkül volt, majd rövid ideig h. lelkész Tapolcafőn és s. lelkész Körmenden. Azután újra állás nélkül. 1949. szept. 15.-től Kelemen Béla mellett mint felfogadott, senki által ki nem nevezett, államilag el nem ismert s. lelkész és hitoktató működött. 1951.-ben választotta meg az ácsi gyülekezet rendes lelkészének. Ácson 30 évig szolgált, 1979. augusztus 31.-én ment nyugdíjba. 1979. szept. 22.-én végleg elhagyta Ácsot és szülővárosába, Tatára költözött. Csak az úrvacsorai közösségtől bucsuzott el augusztus 28.-án az újkenyéri úrvacsoraosztás után. Csendben és észrevétlenül távozott, mint ahogyan annak idején érkezett is. Szolgálati ideje alatt: a gyülekezet 1952.-ben bevezette az önkéntes egyházfenntartást, 1957.-ben betonkerítést csinált a gyülekezet a temető körül. /:Ez volt a 30 év alatt a legszebb összefogás. Csodálatos volt!/ 1961.-ben tatarozták kívülről a templomot, felfedezték a mai templom elődjét a XII. században épült román stílű templomot. Két hónapi ásatás után az illetékes minisztériumok a templomot I.o. műemlékké nyilvánították. 1966.-ban a toronyra új csillagot tettek a letört régi helyébe. 1968.-ban kívül, belül tatarozták a templomot, az ablakokat dupla ablakokra cserélték; az orgonát négyszer generálozták, villamos fújtatóval látták el. Artézi kutat fúrtak. Templomba csillárok kerültek. A nagy csillárt Bertók Lajos presbiter ajándékozta. A karzati csillárokat a gyülekezet vette és Sméja Miklós festőművész terve alapján Biber Károly óbudai kovácsművész készítette. Az utolsó évekre esett a parochia külső tatarozása, fürdőszoba építése (addig nem volt!) és két új harang öntetése a II. világháború idején elvittek helyett. Mind a három harangot villamosították. A gépeket Kollár Lajos presbiter és fia Kollár Károly készítették. Az 1805-ben készült toronyórát is részben ők tartották üzemképes állapotban. -Az iskolai hitoktatás és konfirmáció egyetlen évre sem szünetelt. Igaz, "megfogyva bár, de törve nem!" Ami a gyülekezetben végzett tanítói munkát illeti, neki a híd, vagy szerényebben a "bürü" szerepe jutott. A régi már nem volt, új még nem volt. A két, merőben eltérő korszak közötti űrt kellett áthidalnia, hogy aki utána következik a szolgálatban, az valóban újat kezdhessen. Erre ráment testi és lelki ereje. A három évtized alatt a "pallóhíd" elhasználódott, ki kellett cserélni. A falusi lelkipásztorok "szabvány" története. Ez volt az övé is.
A fent közölt kézirat az Ácsi Református Egyházközség lelkipásztorainak névsorát mutatja a kezdetektől 1979-ig. A szöveg a gyülekezet első anyakönyvében olvasható. Annyit tudunk róla, hogy Tóth Pál lelkipásztor kezdte vezetni, illetve ő állította össze a korábbi évszázadok lelkésznévsorát. A címben jelezett egyházmegyei jegyzőkönyv, ami fő forrása volt, ma is megvan, a Pápai Református Gyűjteményben őrzik. A 18. század végén Horváth György császári lelkipásztor gyűjtötte össze benne az egyházmegye gyülekezeteinek múltjáról akkor még tudható emlékeket. Ezek között fontos volt a lelkészek névsora is. Ebből indult ki Tóth Pál. Azonban felhasználta a gyülekezet levéltárában található adatokat, sőt, mint kiderül a 13. szám alatti lelkész, Kocsi Borbély János esetében, a polgári község ("az Ácsi helység") iratanyagát is ismerte. Történészi alapossággal járt el tehát munkája során. Ennek ellenére néhány helyen pontatlannak bizonyul a névsor. Ez azonban nem Tóth Pál hibája, hiszen csak későbben kerültek napvilágra olyan adatok, amelyeket ő nem ismerhetett. Ezek szerint 1650-ben Kissallai János volt az ácsi lelkész. Lehet, hogy azonos a Tóth Pál által is 2. lelkésznek tartott Sallai Jánossal, de akkor némi kronológiai gond adódik. Erre egyenlőre nem sikerült megnyugtató magyarázatot adni. Másrészt 1677-ből ismerünk egy Gál András nevű ácsi lelkészt, akit a fenti névsor nem említ. Ő valószínűleg akkor szolgált itt, mikor Komáromi Sülye István a gályarabságot szenvedte, és egymást válthatták a 4. szám alatt említett Magyari Jánossal. Van továbbá egy másik lelkipásztor, aki nem szerepel a Tóth Pál által említettek között. Ez annál is inkább érdekes (és egyben sajnálatos!), mert hírneves emberről van szó: Csuzi Cseh János az illető. Korának hírneves orvosa és lelkésze, akinek életrajzából tudjuk, hogy amikor a külföldi tanulmányútjáról diplomáival a zsebében hazatért, Ácson orvosként és lelkészként tevékenykedett. Itteni szolgálatának pontos ideje még nem ismert, a 18. század elejére esik. Elképzelhető, hogy inkább orvosként működött itt, és az akkori lelkésznek csak besegített, ezért nem őrzi a nevét a lelkészi névsor. Egy kis kronológiai elcsúszás van a 11. szám alatti Kocsi Major István esetében is, akiről azt írja Tóth Pál, hogy 1716-ban ment el Ácsról Szőnybe. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy Kocsi Major István Naszályon volt lelkész Ács után (az egykorú naszályi anyakönyv erre kétség nélkül bizonyíték), és onnan ment Szőnybe. Így nem 1716-ban távozott Ácsról, hanem hamarabb, 1714-15 táján. (Erre egyébként utalhat a Kocsi Major utódjaként szereplő Ujvári János esetében az 1714-es évszám, holott elődjét Tóth Pál csak 1716-ban "távoztatja" Ácsról. ) Tóth Pál elődei után önmagát is beírja a névsorba, de csak szolgálatának első éveirol beszél. Életútja végét az utána következő Décsi Bálint írja meg. Innentől a kézirat sajátossága, hogy az utód befejezi, összegzi az elődje életútját, kiegészíti a gyülekezet fontosabb eseményeivel, s aztán bejegyzi önmagát is, rövid életrajzi adatokkal. Az utolsó, aki ezt cselekedte, Körmendi Lajos volt. Kelemen Béla szolgálatának történetét folytatólagosan megírja, és utána saját életútját veti papírra. Utódai sajnos már nem folytatták ezt a szép és hasznos dokumentumot. De azért hadd említsük meg őket: 1979-87: Kiss Gyula, 1987-89: Marosi József, 1989-2005: Molnár István. A betelt régi anyakönyv mellett van egy emlékkönyve a gyülekezetnek, melyet a millenniumkor kapott az egyházkerülettől. Talán abban folytatódik a lelkipásztorok és a gyülekezet históriája...
Ezzel a kis kiadvánnyal, az anyakönyv bejegyzését közreadva "emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket." (Zsidó lev. 13,7)
2007. reformáció ünnepén
Gerecsei Zsolt ácsi ev.ref. lelkipásztor