Minőségi oktatás

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény története a kommunizmus előttre nyúlik vissza. Az intézményt 1996-ban kapta vissza az Enyingi Egyházközség az államtól Hajdú Zoltán lelkipásztor és felesége, Hajdú Zoltánné áldozatkész munkája nyomán. Abban az évben zeneiskolaként kezdte meg működését az intézmény. 2002-től indult be az általános iskolai képzés, tavaly ballagott el az első olyan évfolyam, amely a Tinódiban kezdte az első osztályt is. Az általános iskolai képzésen túl, délutánonként - az iskolaotthonos rendszernek köszönhetően - mind a négy művészeti ágban fejleszthetik tehetségüket a gyermekek: lehetőség van a zene, a rajz-festészet, kerámia, néptánc és a dráma irányába fordulni. Mindegyik tanszak kiváló minősítést kapott 2007-ben.

Az iskolában minden nap csendes percekkel kezdődik, amikor is tanulságos történeteket, bibliai elbeszéléseket hallanak a diákok, nemcsak a lelkipásztortól, hanem más-más tanáraiktól is. A délelőtt további része a tanítóké. Az iskolába összesen mintegy kétszáz gyermek jár, ennek köszönhetően családias a légkör, mindenki mindenkit ismert, a tanárok azt mondják, ez mindenkinek az előnyére válik.

Ugróiskolázás közben zsoltáréneklés

„A mi iskolánk nevelő iskola" - kezdi gondolatait Katóné Szántó Márta rajz-festészet tanárnő. „Olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik szeretnek élni, szeretnek együtt lenni, szeretnek dolgozni, alkotni, és mellesleg észre se veszik, de szeretnek templomba járni és énekelni" - mondja. Majd felidézi: az udvaron ugróiskolázó kislányok gyakran az énekeskönyv zsoltárait, dicséreteit énekelik játék közben. „Minden gyermeknek a szeretetre van a legnagyobb szüksége" - folytatja a tanárnő - „s nincs az iskolában olyan gyerek, akinek ne volna lelki kapcsolata valamelyik kollégával, akinek megnyílhat." Az elballagott diákokkal sem szakad meg a kapcsolata az iskolának: van, aki visszajár az intézménybe. Ez a „kapcsolati háló" több gyermeket mentett már meg az elkallódástól.

Színes falak, megszépült Kálvin-kuckó

Az enyingi református iskolában nem először segítettek önkéntesen tanárok, szülők, diákok: 2009-ben az iskola parkosításán már több mint százhúszan munkálkodtak. Idén a tanév vége előtt készült el a mese- és játszóudvar társadalmi munkával, amely legalább félmillió forint megtakarítást jelentett az intézmény költségvetésének. Ennek keretében játékokat faragtak, festettek, majd helyeztek el az udvaron, kosárlabdapályát betonoztak, valamint a diákok közösen festettek ki egy falat különböző mesebeli tájakkal, fákkal, virágokkal: ez lett a meseudvar. A nyári munkálatok során egy nagypapa a piaci ár feléért vállalta az iskola járólapozását, ezzel is jelentős költségeket takarított meg az iskola.

Számos folyosót és tantermet festettek ki a tanárok. Szabó Szilárd igazgató elmondása szerint volt olyan kollégája, aki húsz napot is dolgozott szabadságából az iskola felújításán, a legtöbb tanár öt-hat napot vállalt. Az oktatók munkáját számos szülő, diák és presbiter is segítette. A tantermek falai különböző színűek lettek: kék, sárga és zöld, szakítva a megszokott, puritán fehérséggel. Az egész iskola területén dominálnak a vidám, barátságos színek: a sárga, a narancs, a zöld, a kék. A nyári felújítások alatt az iskola Kálvin-kuckója (Képzőművészeti ÁLlomás VIdám Nebulóknak) is megszépült.

A Kálvin-kuckó egy szaktanterem a rajz-festészet és a korongozás szerelmeseinek. A falakra kerülő mintákat és a színvilágot itt is Katóné Szántó Márta álmodta meg, és ő volt a kivitelező is.

Hárommillió forint társadalmi munka

„A legolcsóbb díjakkal számítva is 2,4 millió forintot takarítottunk meg a nyáron, idén eddig összesen 2,9 milliót" - summázza Deákné Marika, az iskola gazdasági vezetője. Hangsúlyozza, az anyagiakon túl is volt haszna a nyári önkéntes munkáknak: közösségépítő ereje volt az együttmunkálkodásnak. „Nekünk ez terápia volt, olyan, amiért sok cég milliókat fizet" - mondja mosolyogva. Sőt, a tanári kar olyannyira közel került egymáshoz, hogy a nyár végén kétnapos kirándulást is tettek közösen. A közös pihenés annyira jól sikerült, hogy már most tervezgetik a következő alkalmat.

Tervek, álmok

Két nagy álmukról, tervükről meséltek a tinódis tanárok. Az egyik, hogy jövőre szeretnék felújítani az iskola dísztermét. A mennyezet díszítéséhez a 18. századi református templomok mennyezetkazettái szolgálnának majd mintául. Ez hatalmas örökség, amelynek szeretnék, hogy értői és éltetői legyenek tanítványaik. A kazettákat diákok másolják majd, némiképp átírva saját képi nyelvükre, így kötődnek majd iskolájukhoz és hitükhöz. A tervek szerint a díszterem jövő szeptemberre újul majd meg. A másik nagy álma az iskola vezetőinek egy saját tornaterem, mert jelenleg az önkormányzat tornaszobájában tartják a testnevelésórákat. Szeretnének ezen a területen is előrelépni, bár egyelőre anyagi forrásaik nem teszik lehetővé ilyen nagy beruházás megkezdését. Továbbra is összefogva dolgoznak, építik iskolájukat „Isten segedelmében bízva".

Hegedűs Márk

Megjelent a Reformátusok Lapja 2010. szeptember 12-ei számában.

(LIV. évf. 37. sz.)