Ideje az ültetésnek

2011-04-01 21:23:03 / Iván Géza

Március utolsó vasárnapján régiószerte hársfa csemetéket ültettünk templomkertjeinkben. Életfáink hirdetik gyülekezeteink összetartozását és emlékeztetnek minket arra, hogy kitől kell saját életünk és közösségeink növekedését várnunk.

Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél: Uram, irgalmazz! Jézus Krisztus, Aki Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél: Krisztus, kegyelmezz! Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége: Uram, irgalmazz!

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének... Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána." (Préd 3,1-2.22)

„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok..." (1Kor 3,6-9)

Bizonnyal nem a „véletlen műve", hogy a jámbor néphitben csak „gyümölcsoltó Bau-Dug-Asz-szan"-ként emlegetett jeles napot követően mi reformátusok is régiószerte megállhatunk egy főhajtás erejéig templomaink kertjében, hogy az elültetett kis fáink mellé - közel harminc helyen - elhelyezzük ezeket az emlékoszlopokat.

Az emlékoszlopon olvasható kis plakett tanúsága szerint ezek az elültetett hársfák kistérségünk életfáiként hivatottak az égre mutatni - jeléül annak, hogy kicsiny, maroknyi gyülekezeti közösségeink - egymással összefogva, „szeretetben összeforrva" - élni akarnak!

S amint a kegyelmes Isten elküldte egykoron Gábriel angyalát Názáretbe, hogy hírül adja Máriának: elérkezett az idő, hogy beteljesedjék az ígéret, amit az Örökkévaló a próféták ajkával ígért: eljön Szent Fia - úgy ma is elküldi közénk, hogy kiáradjon ránk is az Ő új életet adó, új életre támasztó, új tavaszt hozó Szentlelke; hogy teremtői munkájának egy kicsit részesei lehessünk most mi is - az utánunk jövő nemzedékeknek szebb jövőt ígérő - faültetők...

Mária példája is jól láttatja: e földi világban talán az egyik legnagyobb csoda, amikor az ember maga is (társ)teremtővé válik, amikor valami maradandót alkot, amikor például gyermeke születik, ő maga pedig szülővé válik. Ilyenkor tavasszal az édes anyaföld is elkezd telítődni, feltöltődni az égi/isteni maggal, csírával, hisz' egyre több fény éri, s egyre melegebbek a nappalok.

Épp ezért a „régiós életfák" ültetése kapcsán nekünk is egy új lehetőség adatik kérni az „Égiektől": Isten Atyánk, aki áthatod a Földet, egyre több éltető erővel tápláld a csírákat, a rügyeket, hogy pattanjanak ki. Cselekedd meg kegyelmesen, hogy életfáink az édes anyaföld színéről soha ki ne vesszenek! Isten Atyánk, aki áthatod az Eget, egyre több napfénnyel és meleggel áraszd el az emberek szívét. Oltsd be most a mi szívünkbe is kegyelmedet, hogy a jócselekedetek méltó gyümölcsét teremhessük mind.

Bozsoki-Sólyom János

Galéria