"Hadd menjek, Istenem..." -
játszotta a süllyedő luxus óceánjáró hajó, a Titanic szalonzenekara egykoron; ámde Kiliti és Ságvár református, valamint római katolikus hívei október 8-án mégis inkább a "biblikusabb" módját választották az állóvízen való közlekedésnek:
engedve a "tengerre,
magyar!" hívásnak, száraz lábbal keltek át a "Magyar Tengeren" - a
szántódi révnél, komppal, a Balatonon...
Első útjuk a tihanyi belső-tóhoz vezetett, hogy a "Levendulaház"
interaktív kiállítása, valamint vetítettképes előadása segítségével
megismerkedjenek a Tihanyi-félsziget kialakulásával, állat- és
növényvilágával, s az itt olyannyira "népszerű" levendula
feldolgozásának folyamatával.
Monoszlón szakvezető várta őket, hogy bemutassa a Káli-medence ősi
időknek - kőbe zárt múltunknak - "örök" látnivalóit: az egykor itt
elterülő Pannon-kőtenger maradványait (pl.: "Hegyes tű", "Ingó-kő").
Sajnálatos módon a tapolcai Tavas-barlangot felújítási munkálatok
miatt lezárták, így a várva-várt csónakázás ezúttal ki kellett, hogy
maradjon a tervbe vett programpontok közül.
Ebédjüket Tapolcán, a malom-tó melletti Tóparti Étteremben költötték
el - s miután többnapos "Pisztráng fesztiválba" csöppentek bele épp,
az ételválasztáson sem kellett sokat gondolkodniuk...
Tóparti sétájukat követően Sümegre indultak, hogy begyék a várat -
tréfás szakvezetés keretében...
Útjuk végéhez közeledvén a szőlőskislaki Légli fazekasműhely
kiállítási tárgyai kerültek - ha reflektorfénybe nem is, de -
figyelmük középpontjába; nem is szólva a "Töklámpás fesztivál" házak
udvarairól kiszűrődő fényeiről...
A református-római katolikus, ilyenformán vegyes összetételű, ámde
évről-évre együtt kiránduló, templomos társaság aztán együtt
zsoltározva adta tanúbizonyságát: igenis van létjogosultsága, hisz'
megélhető az ökumenicitás!