Kocsi Csergő Bálint 1647 - ben született a dunántúli Kocs községben. Debrecenbe járt iskolába, majd Munkácson volt tanító. 1671 - ben a pápai kollégium rektora lett, ahonnan a pozsonyi vérbíróság idézte be 1674 - ben, majd gályarabságra ítélték több társával azért, mert nem volt hajlandó lemondani lelkészségéről, rektorságáról, protestáns vallásáról. Két év után szabadult, végül pedig 1678 - ban került vissza Magyarországra, Pápára tanítónak.

Egyes feljegyzések szerint Mezőőrsön volt lelkipásztor, majd 1688 - ban /egyesek szerint 1686 - ban/ a lepsényi református gyülekezet lelkésze lett. Jelentős szerepet töltött be a falu életében. Nem csak a református emberek számára, hanem a falu egész közössége számára kulcsfontosságúvá lett alakja, mivel a török által szorongatott idő vége felé közösség kovácsolóként, közösség építőként volt jelen a községben. A gyülekezetben aktívan tevékenykedett az 5, illetőleg 7 esztendő alatt. Ő volt, aki szorgalmazta először az első önálló református templom megépítését /a protestáns közösség addig - a lerombolásig - a megörökölt római katolikus templomot használta/. Ezen túl jelentős tevékenységének számít, hogy az első ún. „vegyes" anyakönyvet is ő nyitotta meg a gyülekezetben.

Lepsényi szolgálata mintegy 5 /7/ esztendőre tehető, ugyanis 1693 - ban újra meghívták Pápára a kollégium rektorának; amely meghívásnak Kocsi Csergő Bálint igen - t mondott.

A gyülekezetből és a községből ma talán nem sokan tudnák felidézni Kocsi Csergő Bálint életét, itt töltött szolgálatának érdemeit. Azonban mégis többen, sokan vannak olyanok, akik számára feledhetetlen és felbecsülhetetlen áldott emlékezete. Lepsény Nagyközség Önkormányzata éppen ezért, 2013 - ban posztumusz díszpolgári címet adományozott a neves igehirdetőnek, a református gyülekezet egykori lelkipásztorának. A gyülekezet tagjai hálás szívvel gondolnak rá, s feladatukat próbálják úgy végezni, hogy egykori lelkipásztoruk emlékezete ne halványodjon, hanem mind inkább dicsőbb legyen az utókor számára is!