Augusztus utolsó vasárnapján Hóseás könyvének záró fejezetéből, a 14. - ből hangzott Isten Igéje közöttünk.
Augusztus utolsó vasárnapján Hóseás könyvének záró fejezetéből, a 14. - ből hangzott Isten Igéje közöttünk. A prédikáció alapgondolataként Hóseás „magánéleti hátterének" jelkép mivoltán keresztül gondolkodtunk együtt arról, hogy miként tért el Izrael, s miként tértünk mi el hűtlenül az Isten mellől. Elhagytuk Őt gonosz, nem méltó cselekedeteinkkel, szavainkkal és gondolatainkkal is. S ez az elhagyás paráznává tett bennünket vele szemben.
De óriási lehetőség és nagy ajándék az életünkben, hogy nem kell csüggednünk meglátva életünk félresiklását, hiszen Akit elhagytunk, Akitől elfordultunk visszavár bennünket. Visszavár, csupán annyi a dolgunk, hogy megtérünk Hozzá. Döntünk mellette, s a saját döntésünk mellett kitartva haladunk azon az úton, amelyet teremtő Istenünk jelölt ki a számunkra. Jó, sőt nagyon is lényeges tehát ezt a döntést meghoznunk, s kitartanunk mellette. S nem első sorban evilági boldogulásunk miatt, hanem azért, hogy ráléphessünk majd az igazak útjára. Igazak útjára, melyről Hóseás próféta a fejezet záró versében beszél.
„Aki bölcs, belátja ezeket..." - zárja le a próféta a szakaszt. S a gondolatokban bővelkedő perikópa végén bennünk talán újabb kérdés merülhet fel: ki a bölcs? Ki az, aki tényleg megláthatja mindannak értelmét és jelentését, amiről Hóseás beszélt? Mit jelent az isteni bölcsesség, mely nem emberi mértékkel van mérve, hanem annál sokkal mélyebb jelentésű?
Ez a bölcsesség, amely valóban bölcsességet jelent és nem emberi okoskodást; tisztán látás, őszinte és tiszta/ kitartó hit.
A döntés tehát a miénk, hiszen Isten mellett kell döntenünk ahhoz, hogy elindulhassunk Felé; s e döntésünk mellett ki kell tartanunk, hogy aztán a végén az igazak útja a miénk is legyen!
„Aki bölcs, belátja ezeket..."