Amikor Jézus megjelent a tanítványoknak Tamás éppen nem volt velük a rejtekhelyen. Hazaérve azzal a hírrel fogadták társai, hogy látták a feltámadt Jézust. Tamás erre kétkedve megjegyezte: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem kezem, nem hiszem.” (Jn 20,25) Egy hét múlva újra együtt voltak, s Tamásnak sem akadt egyéb elfoglaltsága. Újra megjelent közöttük Jézus. Szeretettel üdvözölte őket: „Békesség nektek!” (Jn 20,26) Majd Tamáshoz fordult. „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás fölkiáltott: Én Uram, én Istenem! Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”                       (Jn 20,27–29)

Találkozva ezzel az igeszekesszal három dolog volt, ami foglalkoztatott:

1. Mit jelent az, hogy boldog?

2. Mit jelent az, hogy hit?

3. Hogyan lehet nem látni és hinni?

A boldogság ra sokan azt mondják, hogy egy érzés, pillanatnyi jó, de azt gondolom ettől sokkal több. Pillanatnyi érzés is, de mégis több annál, mert a boldogság valahol egy belső megnyugvás, amely tarthat egészen rövid ideig is, de tarthat egy élten át.

Hinni valamiben, hinni valakiben hinni dolgok létében vagy éppen a nemlétében nagyon fontos dolog. Hit nélkül nem lehet élni, minden ember, aki él és mozog a földön hisz valamiben, valakiben. Boldog érzés tölt el, mert látom Isten csodáit, látom az Ő nagy művét és benne magamat. Ezek mind megerősítenek abban, hogy Istenben hinni csodálatos dolog amely boldogságot nyújt egy életen keresztül.

A saját életemből kiindulva azok a bizonyságok, csodák, jelek amelyeket megtapasztalhattam mind hozzájárultak ahhoz, hogy a hitem meginduljon, megerősödjön, rá merjek lépni arra az útra, amelyen járok.

Nem látni és mégi hinni csodás dolog. Érezni a szív mélyén Isten jelenlétét mindenféle bizonyíték nélkül, bízni benne anélkül, hogy bármilyen jeléte is láthatóvá válna, ez tesz igazán boldoggá.

Van bennem ilyen hit? Megvan bennem ez a boldog érzés, ez a fajta boldogság?

Megvan bennünk az Istenben való hit csodálatos érzése?

Napról napra tapasztalhatjuk az életünkben a csodákat, a segítő kezeket, az igaz barátokat, amelyeket Istentől kaptunk, a családot, amely mellettünk áll, életem párját, aki megért, meghallgat, segít, odafigyel ránk. Minden jó dolgot Istentől kaptunk, kapunk, és mégis elmegyünk Isten mellett. Vasárnap a harangszó mellett megszólal a köszörű a szomszédban, szól a mulatós zene a másikban, a harmadikban buli után ébredeznek, de Isten házába nem mennek.

Itt tartunk.

Vagy mégsem?????