JOBBULÁST!

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek!” Mt. 9: 12

A betegség – legyen az fizikai, lelki vagy szellemi probléma – az ember egyik legáltalánosabb, leghétköznapibb „problémája”. S pontosan azért, mert ennyire hétköznapi, sokan nem is szeretik, ha beszél róla valaki, nem tarta fontosnak, hogy különösebben fejtegesse bárki is. Pedig érdemes elgondolkodni magán a betegség tényén is s azon, hogy ki hogyan éli meg ezt az állapotát. Az egyik talán legegyszerűbb magyarázatot olvastam az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban: a betegség az egészség ellentéte. Igen, valóban az; ehhez kétség nem férhet. De belegondoltunk abba, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent? Minek az ellentéte a betegség? Egész – ség… Vagyis, ha valaki beteg, akkor az ő egésze szenved hiányt, egy része kerül rossz állapotba. S talán többen egyetértünk abban, hogy még a „jobbik eset”, amikor valakinek fizikai, testi betegsége alakul ki. Ugyanis az ilyen jellegű problémákra kisebb – nagyobb biztossággal akad gyógymód; lehet orvosságot és kezelt találni a testi panaszokra. Ha viszont valakinek lelki küzdelmei vannak, arra „nincs gyógyír”; vagyis nagyon sok ember számára nem annyira egyszerű az ilyen bajokra gyógymódot találni. Jézus is több, sok beteg emberrel került kapcsolatba a munkássága során. Az Újszövetség több története szól arról, hogy Jézus embereket gyógyított meg, vagy bocsátott meg nekik /s ők ezáltal szabadultak kínjukból/. Gyülekezeteinkben ma Mt. 9: 1 – 13 alapján szólalt meg Isten Igéje az Istentiszteleteken. Ebben a szakaszban két beteg ember gyógyulásáról hallottunk. Az első esetben – teljesen egyértelemű – egy béna ember kerül a szemünk elé, akinek Krisztus megbocsátva vétkeit, megszabadul a testi kínokból, lábra tud állni. A második esetbe a később tanítvánnyá váló Máté van a szemünk előtt vámszedőként. Az ő esetében nincs testi tünet megfogalmazva, mégis vámszedői élete feltételezhetően lelki problémákra is utal /”saját zsebükre dolgozó” vámszedő emberek/ Mind a két esetben egy ember életének megváltozásáról esik szó, s mind a két esetben előkerülnek azok a bizonyos emberi „miért?” – ek is. Krisztus nem az emberi logikának és elképzelésnek megfelelően cselekedett alán, amikor egy ágyon fekvő bénának a bűnök bocsánatával adott gyógyulást. S az sem feltétlenül egyértelmű egy embernek, hogy egy „bűnös” vámszedő ember a „Kövess engem!” felszólításra Krisztust követő élettel él tovább mi több, Jézus tanítványa lesz. S milyen jó Testvéreim, hogy Krisztus nem a mi logikánk szerint cselekszik, hanem lehetőséget ad valamennyiőnk számára a gyógyulásra. Nem logikus sokszor, ahogyan mindezt megteszi; de mégis a lehető legjobb megoldás a mi elesettségünket tekintve. Ő ugyanis ma is megáll a mi hordágyaink mellett, hogy megbocsásson; s mindannyiónkat elhív a vámszedő asztalok mellől az Ő követésére. Miért nem halljuk meg gyógyító és elhívó szavát? Mi kell ahhoz, hogy észre vegyük Őt? Krisztus szava ma is hangzik, gyógyító akarata ma is felénk irányul. Akarjuk hát Őt magunkhoz közel engedni, hiszen óriási változáson mehet keresztül így az életünk; sőt a mellettünk élők is meg tudnak gyógyulni!

Jobbulást Testvéreim!