Egyfajta rutinná, szokássá vált, hogy hat órakor kezdtük el az alkalmakat, igaz, a közvetítés csupán negyed hétkor kezdődött. Azt a negyed órát a ProChrist dalok éneklésével - Nem felejtett el Isten / Jézus, amint vagyok -, bizonyságtételek, vers- és énekszolgálatok hallgatásával töltöttük. Ekképpen is készülve lelkiekben az evangelizációkra.  
 

Minden nap találkoztunk ismerős és kevésbé ismerős arcokkal, de mindig nagy hála volt  a szívünkben, hogy az Úr nem hagyott bennünket magunkra, hiszen szépen, kissé foghíjasan, de megteltek a sorok, kivétel nélkül, minden nap.  Sokat mosolyogtunk, sírtunk, meghatódtunk,  elgondolkodtunk, és bizony ámulatba is estünk minden este. Hiszen hiába hallottunk már az Örömhírről, minden nap rá tudtunk csodálkozni arra, hogy Isten szeretet. 
 

Jó volt megismerkedni Krisztusban járó magyaralmási és környékbeli testvérekkel, idősekkel, fiatalabbakkal egyaránt. Jó volt látni Krisztust kereső testvéreket, mellettük lenni, beszélgetni velük, meghallgatni és bátorítani őket. Csodás volt, ahogy minden nap körbevett bennünket Valaki, aki szeretetével bátorságot adott ahhoz, hogy őszintén megnyithassuk szívünket egymásnak, és egymás támaszai, mankói lehessünk. 
 

S míg mi "nagyok" a faluház nagytermében hallgattuk napról-napra az Örömhírt, addig a "kicsik" - a látogatók gyermekei, unokái - a mellettünk lévő irodaszobában játszottak, rajzfilmet néztek, vagy éppen kézműveskedtek. Amint vége lett a közvetítésnek, ők is csatlakoztak hozzánk és mosolyukkal, kacagásukkal, játékukkal még jobban beragyogták a termet. 
 

Talán az egyik legfontosabbat hagytam a végére. A Kereszt. Viniczai Józsi testvérünk saját kezével készített erre az alkalomra egy fakeresztet - ezúton is köszönet és hála Nekik :) - melyet már az első napon láthattunk és melyhez minden igehirdetés végén odamehettünk és letehettük a terheinket, bűneinket. Mehettünk és mentünk is!! Jó volt felnézni a keresztre. Átélhettük minden este, hogy eggyel többen vagyunk, Jézus Krisztus is ott ült velünk együtt a sorokban.

 
Legyen hála és dicséret a szívünkben azért, hogy abban a különös kegyelemben részesített bennünket az Úr, hogy egy héten keresztül minden este Vele lehettünk, hallhattuk hívó szavát, és szeretetével beragyogta Magyaralmás Faluházának nagytermét.
 

Soli Deo Gloria!
 

"Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." (2Thessz 3,5) 

Csöngedi Nikolett