Hajnali 5:25-kor gördült ki a Budapest Keleti-pályaudvarról a vonatunk és vette az irányt a csodálatos észak felé. Bár mindannyian nagyon fáradtak voltunk az előző éjszakai nem alvástól, összességében mégiscsak egy-egy fél órára hunytuk le a szemünket, olyan "szundi" üzemmódra kapcsolva. Szerencsénkre. Ugyanis a  14 órás utazás során olyan tájakat, és országokat szeltünk át, hogy kár lett volna az átaludt órákért. Hiszen nem mindennap látja az ember Pozsonyt, a csodálatos Cseh hegyeket, Prágát, a dél-német mese-várost Drezdát és a hatalmas Berlint. 

Igazán maradandó látványban volt részünk, mikor országokon keresztül haladtunk a cél felé. (Csak úgy mint Krisztushoz. Hosszú az út, míg hozzá érünk, de közben oly sok szép csodát láthatunk meg az Ő kegyelméből.) Végtére is 14 óra után, kicsit kalandosan, de megérkeztünk Hamburgba.

A mosolygásunk, kacagásunk mellett egyebet nem is lehetett hallani, mint hogy bőszen lapozgattuk, forgatgattuk a térképet, hogy merre is induljunk a szállás felé. De tudtuk, hogy az Úr velünk van, és hála Tibi zseniális nyelvtudásának megtaláltuk a megfelelő járműveket, melyek elvittek bennünket a szállásunkra.

Az egész napos utazás után, és az eseménydús Hamburg-barangolás után nyugodtan hajtottuk álomra a fejünket.

Másnap egy egész napos városnézést terveztünk, és az Úr kegyelméből ez meg is valósult. Csodálatos volt minden. A sok kis és nagy folyó ami átszeli a várost, a nyüzsgés, az a sok-sok ember, akik a fesztivál idejére érkeztek a kikötővárosba, nagyon szép emlékképeket adott.

Megható és egyben szívmelengető érzés kerített hatalmába, amikor a fesztivál fő, központi csarnokához értünk. Az a rengeteg ember mind-mind az Úr Jézust jött dicsérni,  hirdetni és az Ő szeretetét továbbadni. Hallgattunk koncerteket, énekeltünk dicsőítő dalokat, megnéztünk több száz pavilont, amelyek a különböző protestáns felekezeteket mutatták be képekben, kerekasztal beszélgetésben. Nagy öröm volt látni a debreceni delegációt, akik többek között a cigány misszióról is tartottak előadást. Jó volt a magyar nyelvet (is :) ) gyakorolni Hamburgban. :)    

Mi is beálltunk az evangelizációba, hiszen a nyakunkban lévő "Jesus Loves YOU" azaz "Jézus szeret  téged" táblával járkáltunk szombaton egész álló nap és hirdettük a mi szerelmes Urunkat!
 

"Ingyen öleléseket" adtunk és kaptunk. (A nyugati országokban szokás, hogy egy-egy fiatal, "szeretet forrásként" - egyéni elhatározásából - üzemel, a nyakában egy "Ingyen ölelés" című táblával, jár-kel, és aki igény tart rá, azt nagyon szívesen megöleli :) ) 
 

Jó volt látni és érezni, ahogyan szárnyal közöttünk az Úr Lelke és átölel bennünket.

No de mit mondanak a többiek:

"Már nagyon vártam, hogy német nyelvkörnyezetbe mehessek. Remek alkalmat adott rá a 34. alkalommal megrendezett "Kirchentag" programsorozat. A 14 órás utazás kibírható volt, hiszen gyönyörű tájak színesítették utunkat. Maga a város, Hamburg nagyon megtetszett, remélem egyszer majd újra alkalmam lesz visszatérni és csodálni a kikötő varázsát."

Pap Tibi

 
Olyan távolinak tűnt, amikor jelentkeztünk a fesztiválra februárban. Megannyi utána olvasás, levélváltás és pontosítást követően, hirtelen elérkezett az utazásunk napja! Annyit biztosan tudtunk, hogy egy rendkívül szervezett, jól összehangolt eseményről van szó, melynek neve ott létünk során is oly sok arca csalt őszinte mosolyt. Megérkezésünkig apró megpróbáltatások, félreértések tarkították utunkat, ám ezek csekélységnek bizonyultak az utána tapasztaltakhoz képest. A kezdetben csupán 4 különálló fiatalból egy kis összetartó közösséget kovácsolt. Akik egymást segítve, idegen környezetben közösen fedezték fel a várost és a fesztivált, melyet ez idő tájt magában rejtett. A Kirchentag valóban méltó híréhez, tartozzunk bármely korosztályhoz, mindenki megtalálta azt, ami leginkább közel állt hozzá. Lehetett az egy közös ima, koncert, ismeretlen lány születésnapi köszöntése, ingyen ölelés vagy csupán egy gyermek rajza, amellyel Urunkat dicsőíti. Ebben az esetben nem az út volt a legfontosabb, hanem amiért, Akiért arra akkor léptünk. Rengeteg törődés, szeretet vett bennünket körül, s ahogyan lenni szokott hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy elteltek a napok, indulunk haza. A 14 óra, ami odafelé az el nem fogyó állomások és az azokat összekötő kilométerek sokaságának tűnt, egyszer csak letelt. S mintha csak egy mese rövid fejezetét jelentette volna, szívünkbe zártuk az ott töltött napokat. Köszönjük azoknak, akik a segítségünkre voltak az utazásban, szervezésben. Istené pedig a dicsőség, amiért ennyi ember egy helyen és időben összegyűlt egyazon célból.

Kovács Dorka

"Hihetetlen élmény volt. Minden egyes percét élveztem. Számomra azért adta a legtöbbet, mert megtudhattam újra azt, hogy mit is jelent Jézus által szeretve lenni és milyen csodálatos Ő. Jó volt megtapasztalni azt, hogy sok fiatal döntött már az Úr mellett. Legyen dicsőség Istennek mindenért!"

Csöngedi Niki

Legyen hála Polgár Tibor tiszteletes úrnak, Viniczai Józsefnek és a nagy Pap Tibornak, akik a Budapestre való fel- és lejutásunkról gondoskodtak. Emellett köszönet még egyszer Lelkészünknek és feleségének Editnek, valamint a szüleinknek, akik segítségükkel, bátorításukkal, támogatásukkal lehetővé tették ezt az utazást.  

Külön köszönet mindazoknak, akik imádkoztak azért, hogy áldás legyen ezen az alkalmon, valamint értünk, hogy jól érezzük magunkat, és hogy lelkiképpen megerősödve, Krisztusban megújulva térjünk haza.

Hála és Dicsőség pedig legyen a mi Mennyei Édesatyánknak azért, hogy lehetővé tette számunkra, hogy eljuthassunk. 

"Mint pásztor úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket." (Ézs. 40,11)