Járok-kelek a konyhában. Lekvárfőzés ideje van, jár a kezem is. Üvegek elmosva, a barack rotyog a lábasban. Közben szól Pintér Béla 2012-es albuma a háttérben. Megüti egy mondat a fülemet, szinte megdermedek: „Szerelmeddel átírtad holnapomat. "Hogy is volt? Hol is kezdődött az a csoda, hogy Isten áthúzta addigi életem regényét, és átírta a holnapomat?

 
Igen, mert nem erre lettem szánva a Gonosz által. A szüleim alkoholisták voltak, rengeteget mesélek azokról az időkről a gyermekeimnek, mit éltem át velük. Nem bántásból írom. Szerettem őket. Mikor már meg tudtam bocsátani, már tudatosan próbáltam segíteni is.

Nem azt akarta a Gonosz, hogy élvezzem egy keresztyén férfi tiszta szerelmét, nem arra szánt, hogy születhessenek gyermekek, akiket Isten útjára terelgethetünk, nem arra, hogy tanító legyek, és egyszer szülők rám bízzák majd legféltettebb kincseiket. Én csak egy lány voltam, akinek a nevét sem tudták, csak azt, kinek a gyereke voltam. Arra lettem elrendelve a pszichológia szerinti mintakövetés által, hogy magam is minden gondom-bajom gyógyszerének az alkoholt lássam.

- Szerelmeddel átírtad a holnapomat - éneklem a „konyha-templomom" közepén, körülöttem megállt az idő.

Micsoda szeretet kellett ahhoz, hogy engem ebből kimentsen? Mekkora erő kellett ahhoz, hogy a reménytelen jövőm reményteljessé változtassa? Hogy tudjak megbocsátani? Milyen kéz kellett ahhoz, hogy hatalommal átírjon egy bűnös életet, aki pontot tudott tenni egy megkínzott családi életútra? Mit pontot! Kettős pontot, hisz nem lezárta az életemet, hanem átírta a jövőmet!

Ez a szerelem régen tart már köztem és Uram között, de jó volt újra átélni, visszanézni, megperzselődni, megfürödni benne.
 

psze

Forrás: http://noszovetseg.blogspot.hu