"Egészség lesz ez a Te testednek,

és megújulás a csontjaidnak"

                                               Péld. 3,8

Ezzel az igével és a közös együttlét örömével indultunk tavaly a Magyaralmási lekvárfőző versenyen, melyet a gyülekezetünk kis csapata meg is nyert. Sajnos az idei évben nem volt lehetőség e nagyszerű, közösségformáló és hagyományőrző esemény megrendezésére, ezért gondnok asszonyunk álmodott egy nagyot. "Rendezzük meg Mi magunknak és bárki, akinek kedve van, csatlakozhat."

Ez így is történt! Bár versenyről nem beszélhetünk és nem bizonyult kicsinek a templomkert sem, de lekvár főzés volt az biztos.

Szombaton reggel már előkészítve várt mindnyájunkat a négy üst és a közel 100 kiló szilva. A rövid imádság után a gyors kezek hamar megmosták és előkészítették az alapanyagot, majd a tüzek is hamarosan meggyúltak, ahogy a szívünkben is a remény, hogy ismét egy szép napot tölthetünk el református testvéreink, barátaink társaságában.

A recept, hasonló volt a tavalyihoz: A szilvát összetörve tedd az üstbe, gyújts alá, majd ha elkezd rotyogni, fűszerezd meg Hittel és kavargasd szeretettel addig, míg az asszonyok azt nem mondják elég. Mondom ezt Én, aki még az asztali áldás alatt is a székely hagyományokhoz illő keverővel tevékenykedtem. Ebben a hálás szerepben osztozott velem Tiszteletes asszonyunk is, mert ugye a lekvár nem éghet oda, mert akkor az egész nap oda van. Ezt az imádságot Keresztes Józsi bácsi mondta el, mely így szólt.

                Székely asztali áldás

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,

Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának!

Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezed!

Adj a koldusnak is tápláló kenyeret!

Ételben, italban legyen bőven részünk,

Gondviselő Atyánk könyörögve kérünk!

Gondviselő Atyánk, asztalodtól kelve

Szívből hálát adunk kezünk összetéve.

Áld meg ezt a házat s ennek a gazdáját!

Fordítsd vissza néki a vendéglátását!

Szánd meg a szegényt, a szenvedőt s az árvát,

S a benned bízóknak viseld mindig gondját!