2013. 11. 16-án megbízott gondnokunk Szántó Gyuláné Eszti néni a Magyaralmási Református Egyház tagjai számára emléktúrát hirdetett a Vértesbe, mellyel elhunyt férjére emlékeztünk. Szántó Gyula bácsi 40 évvel ezelőtt, 1973. nov. 20-án készült el azzal az emlékművel, amit Dr. Göbölyös Géza székesfehérvári ügyvéd emlékére emeltettek természetjáró barátai. (Dr. Göbölyös Géza túravezetőként elsőnek járta be az országos Kék túra útvonalát.)

Déli 12 órakor közel 40 fő gyülekezett a templom előtt, Eszti néni mellett gyermekei és unokái is. Tiszteletes úr rövid imádkozással áldást kért utunkra, majd elindult a 10 autóból álló konvoj Gánt felé. Közvetlenül a falu előtt balra kanyarodva egy lovarda mellett haladtunk el, majd távolabb leállítottuk autóinkat és gyalogszerrel bevetettük magunkat az erdőbe.

Az első szakasz eléggé kaptatós volt, kinek a halántékán, kinek a hátán indultak el a verejtékpatakok. Az erdő még lombhullatott állapotában is szép volt: avartakaró borította a hegyoldalt ill. vastag avarszőnyegen lépdeltünk. A lemenő Nap a fák törzsei közt be-bekukucskálva utolsó erejével megvilágította az erdőt arany-sárga-bronz-barna színeket kölcsönözve neki.

¾ óra gyaloglás után értünk az emlékhelyre. Az emlékművön fekete márványtábla jelzi: „Géza pihenő". Alattunk szédítő mélység a Horog-völgy. Egy kicsit mi is megpihentünk, fotókat készítettünk, majd körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét. Eszti néni hálát mondott Istennek a lehetőségért, köszönetet a résztvevőknek a megjelenésért. Az ima után elénekeltük a 434. dicséretet „Vezess Jézusunk, s Véled indulunk".