2013. november 17-én, vasárnap este a falu lakóinak egy része és környékbeliek a Magyaralmási Református Templomba Fekete Nándor orgonaművész koncertjére igyekeztek.  Késő őszi estéken ilyentájt már elcsendesedik a falu. Ezen a napon másként volt. 

A padok lassan megteltek ünnepi alakalomhoz illően öltözött emberekkel, s az ideiglenes helyén álló vendégorgona került a szemek központjába. Templomunkban van orgona, nem egy, kettő is, a művész mégis ragaszkodott ahhoz, hogy saját hangszerét szólaltassa meg. Megtudtuk, hogy a világ egyik legmodernebb, digitális, igen értékes, szállítható hangszere. Templomban nem szokás beszélgetni, a várakozás pillanataiban e miatt nem lehetett elmarasztalni senkit. A színhely ebben az órában közösségi térnek számított.

 
17 órakor megmozdult a lengőajtó, megjelent a művész. Rövid bemutatkozás után helyet foglalt, s kezdődött az előadás. Egy-egy orgonadarab bemutatását annak rövid tartalmi ismertetése előzte meg. Fekete Nándor műsorvezetője is volt az estnek. Megtisztelte közönségét öltözékével is.

Már nagyon vártam az első leütött hangot, akkordot.
 

De szép! - suttogtam a mellettem ülőnek.
 

Világklasszikusok, J. S Bach, T. Albinoni, F. Schubert egy-egy művét hallhatunk talán úgy, ahogyan azt a zeneszerzők megálmodták.                                   
 

Tapasztaltuk, hogy a hangszer - elsőre gesztenyebarna, barátságos mégis különös doboz - nemcsak kiváló orgona, hanem csembalóként, fuvolaként is megszólaltatható csodagép.  A művész a két billentyűsor között észrevétlenül váltott, könnyed játékát nemcsak mi élveztük, ő maga is.