"Keressétek az Urat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!"

(Ézsaiás 55,6)

Most, amikor e sorokat írom egy kedves barátunk, Testvérünk jut eszembe, akinek a történetét megosztom idei karácsonyi köszöntőnkben. Még Sáregresen szolgáltunk, az ottani gyülekezet hitoktatója volt Szabó Magdi. Saját gyermekei nem voltak, de a hittanosokat, a gyermekeket a gyülekezetben sajátjaként szerette. Krisztushoz szerette az embereket, derűt, örömet és mosolyt  tanulhattunk tőle! Aztán 5 évvel ezelőtt egy őszi reggelen tragikus baleset érte, ahogy autójával munkába sietett. Kórházba került és már csak néhány napig élt, váratlanul 37 éves korában ért véget számára a földi életút. De úgy hiszem, hogy mikor meghalt, akkor mégsem ért véget az ő története. Nagyon sokan eljöttek, amikor utolsó földi útjára kísértük őt. A következő vasárnapi istentiszteleten egyik kedves versével, Túrmezei Erzsébet soraival fejeztem be az igehirdetést, ebből idézek most:

Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülemben az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen:
hogy amíg templomát látogatom híven,
templommá formálja egész bűnös szívem.
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása.
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!

Talán azért jut eszembe most az ő története, mert az adventi várakozásban számolnunk kell azzal, hogy bármikor megérkezhet a Vendég. Egyszer egy evangelizációs alkalom plakátján a következő felirat volt olvasható: „Jézus jön, készen vagy?" Azért is nagyon aktuális kérdés ez, mert adventben nemcsak az Ő érkezését várjuk, hanem az Ő visszajövetelét is, mert hisszük, hogy Jézus győztes királyként fog visszajönni az Ő ígérete szerint. Jézus visszajön, mindig készen várjuk Őt! Hogyan várjuk Őt? Én hogyan várom Őt? Készen vagyok-e a Vele való találkozásra? Tudom, hogy Magdi Jézusra bízta az életét, Krisztus megváltott gyermekeként örömmel szolgált a gyülekezetben. Éppen ezért élő reménységünk van azzal kapcsolatban, hogy ő készen volt, hazament, hitünk szerint megérkezett! Magdi járta a zarándok útjait, ahogy egy kedves énekében megfogalmazódik:

Járom a zarándok útjait, megyek a cél felé.
Kóstolom öröklét kútjait, megyek az Uram elé.
Vágok a réten, a völgyön át, hágok a szirtre fel.
Láthatok útközben sok csodát, vágyom az Uramhoz el.
Kezemben vándorbot és virág, lábamon út pora.
Zsákomban kalács, a Bibliám, ajkamon hála dala.
Megyek a tűző nap alatt, megyek, ha borús az ég.
A földet fedheti zúzmara, megyek, ha fütyül a szél.
Látom a kitárt Menny kapuját, terített asztalát.
A nekem szabott fehér ruhát, látom az Úr mosolyát.

Készen volt, várta az Urat és már látja a kitárt menny kapuját, terített asztalát, a neki szabott fehér ruhát, látja az Úr mosolyát! Várjuk hát mi is mindig élő reménységgel az Úr érkezését!

Így kívánok gyülekezetünk nevében Krisztus szeretetében gazdag, áldott ünnepet mindenkinek!

Karácsony ünnepi alkalmaink:

24-én délután fél 5-kor, 25-én 11 órakor és este 6 órakor, 26-án pedig 11 órakor tartunk istentiszteletet.

Alkalmainkra mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Polgár Tibor

lelkipásztor