Zokogva leült az út mellett a fűbe. Keserűen gondolta végig, hogy teljesen egyedül maradt, elhagyatva, senki nem szereti, mindenki lemondott róla. Apja azonban utánament. Egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Míg Hanni úgy érezte, hogy az egész világ elfordult tőle, csöndes sírdogálása közben hirtelen két erős kar átölelte. Apa volt! Hanni odaborult erős vállára.

Apa nem nézett rá haragosan.Így könnyebb volt megmondani,hogy nagyon sajnálja neveletlen viselkedését.Odasúgta apjának:

- Megbocsátasz?.... Hazamehetek?...

Apa gyengéden homlokon csókolta és erős karjával magához ölelte. Ez volt a felelet.

Hazafelé szorosan fogták egymás kezét. Apa arra gondolt:

- Sok ember ugyanígy van Istennel. Képtelenek jóságát meglátni, nem engedik, hogy bármit mondjon nekik, keménynek, könyörtelennek tartják,hátat fordítanak és egyre messzebb futnak tőle. Isten azonban szereti őket. Arra vár, hogy bűnös magatartásukat belássák és visszatérjenek hozzá. Meg akar bocsátani, be akarja fogadni őket. Olyan kapcsolatban akar lenni velük, mint apa a gyermekeivel, akiknek örökkévaló otthont kínál.

Megfordultál-e már a magad útján?

Ezzel a kérdéssel fejeződik be a történet. Én pedig bátran ki merem jelenteni, hogy igen! Magamra ismertem ebben a történetben, de szeretném kiemelni az Atya szeretetét a Szentlélek erejét és Jézus Krisztus váltságáldozatát. A keresztelkedésem által teljesen átadtam az életemet Jézusnak, aki megváltott a bűneimtől a halálával azért, hogy az üdvösség reménységét én is megélhessem. A Szentlélek ereje segített abban, hogy ami hibákat korábban elkövettem és lelkiismeretfurdalások által megláthattam, hogy rossz úton járok. Ma már gyógyult sebekként élhetek velük, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy az Atya szeret engem és oltalmaz. Jézus halála pedig nem volt hiábavaló az én életemben. Mindennapi kapcsolatban állok Vele ima által, a Mai Ige olvasása által folyamatos a lelki érettségem növekedése az Úrban.

Aki úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta mindazokért, akik hisznek Őbenne, hogy el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. (János 3:16)

Hiszek benne, hogy Jézus szeret és megbocsát, ha tiszta szívvel elétárjuk gondjainkat és segítségül hívjuk Őt, Mennyei Atyánkat, mint szerető édesapát, aki nagy kegyelmű és késedelmes a haragra.

Köszönöm a lehetőséget, hogy mindezt elmondhattam és köszönöm, hogy meghallgattak!

Györök Bernadett