A hétköznapok taposómalmából kiszakadva a 30-40-esek körével ismét a már hagyománnyá vált kirándulásunkat szerveztük 2015. február 21-re szombatra a Vértes-hegység „fővárosába”, Csákvárra.

A meteorológiai előrejelzés szerint erre a napra verőfényes napsütés ígérkezett.

Bakancsot húztunk hát és lelkesen vetettük magunkat aznapi túra kalandunkba.

A túratávot ekkor még nem is sejtettük…

Várakozással töltött el mindannyiunkat, hogy megtekinthetjük a Vértes-hegység második leghosszabb, őslénytani leleteiről nevezetes üregét, a 90 méter hosszú Csákvári Báracháza-barlangot, melyet más néven Esterházy-barlangként is emlegetnek, majd bejárhatjuk a Haraszt-hegyi tanösvényt.

Míg első úti célunkhoz, a barlanghoz nem értünk, hatalmas beszélgetések, nevetgélések törték meg az erdő csendjét, talán észre sem véve a kisebb-nagyobb emelkedőket.

A tiszta szép időben a levegőt szabályosan harapni lehetett.

Itt-ott érezhettük a szél erejét, ilyenkor kicsit feljebb húztuk kabátunkon a cipzárt vagy feltettük a kapucnit, sapkát.

A barlanghoz érve elemlámpák kerültek elő, hiszen felkészült túravezetőnknek köszönhetően már korábban megtudhattuk, hogy erősebb fényű lámpával a bátrabbak akár meg is tekinthetik a barlang belsejét.

A hasadék érdekessége a hátsó járatban belógó barnás hajszál-gyökérfüggöny. A nedvességet kereső bokrok gyökerei az idők folyamán a repedések mentén nőttek bele a barlangba.

Itt kicsit megpihenve elfogyasztottuk szendvicseinket, gyümölcseinket, majd folytattuk utunkat a Haraszt-hegyi tanösvény felé.