„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben,

ott vagyok közöttük.”

(Mt 18,20)

MERIT alkalomra gyűltünk össze, a mezőföldi református ifjúság és felnőtt kísérőik (mint jómagam is), ezúttal Magyaralmáson. Az alkalom központi témája a néma pestis, azaz a fiatalok elszigetelődése, elmagányosodása volt.

A kezdő éneklés, ráhangolódás után egy rövid vetítés volt, három kisfilm, melyek vicces módon, de elgondolkodtatóan ecsetelték a tényt, hogy jobb közösségben lenni, mintsem egyedül.

Ezután csoportokra osztva beszélgettek a fiatalok egymással arról, hogy valós-e az elmagányosodás, vagy csak mi, szülők látunk rémeket. A beszélgetések során fiataljaink arra a következtetésre jutottak, hogy egy igazi problémával állunk szemben: egyre kevesebb a fizikai kapcsolat, laza, felszínes kapcsolatok jönnek létre a neten, a Facebook virtuális világában like-okat nyomogatva bájolognak egymásnak, de a valós életben elmennek szótlanul egymás mellett. Megbeszélték azt, hogy mik a jelei a magányosságban szenvedő társaknak, hogyan lehet észlelni, felismerni azt, hogy valaki kirekesztett, magába forduló, és hogyan segíthetnek azoknak, akiknek nincsenek barátaik. A beszélgetés után közösen készítettük a kaját: a lányok a salátákat, a fiúk pedig a húst grillezték. Evés után levezetésként még egy jót fociztak, fiúk, lányok közösen.