Testvéreim! Legyünk most nyitottak arra, hogy Isten munkálkodjon Lelke által a szívünkben, és engedjük, hogy Ő győzzön meg minket, hogy nekünk is van okunk hálát adni, az Úrnak énekelni, Őt dicsőíteni és magasztalni. Mikor egyik nyáron a Regéci várhoz kirándultunk, jó volt gyönyörködni Isten teremtett világában ott fenn a hegyen, meglátva a hegyeket, erdőket, a szinte érintetlennek tűnő gyönyörű természetet.

Mi is gyönyörködhetnénk a teremett világban, de lehet, hogy nincs időnk rá, mert mindig rohanunk. Ki kellene menni a természetbe, egy csendes helyre, ahol gyönyörködhetünk Isten alkotásaiban, és ott meghallhatnánk mi is az Ő halk és szelíd szavát.

Isten megismerhető, ha rácsodálkozhatunk a teremetett világ szépségeire. Az Ő örök hatalma és istensége, alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róma 1,20) John Stott szerint is úgy vagyunk teremtve, hogy képesek legyünk megismerni Istent, személyes kapcsolatban lenni vele, képesek legyünk szeretni és dicsőíteni Őt.

„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsoltárok 8,4-5)

Miért áldjam én az Urat? – tesszük fel újra a kérdést? Mert Ő Krisztusban mindent nekünk ajándékozott, gondoskodik testileg, lelkileg rólunk, és az Ő Fiában valóban mindent nekünk adott!

Nekünk is csakúgy, mint a természetnek megújulásra van szükségünk. Isten Szentlelkének segítségére, erejére van szükségünk ahhoz, hogy újra ének, öröm és reménység töltse be a szívünket. Kérjük Isten Szentlelkének segítségét, hogy ezt mi is átélhessük és megújulhassunk lelkiképpen!

Egy lelkipásztor leírta egyik emlékét. Még szinte tél volt, amikor megmetszettük a kedves szomszéd úrral rózsáimat. Megkopogtatta az egyik öreg tövet, és azt mondta, nemigen hiszem, hogy ebből rózsa lesz. Lemetszette középen, azután meghagyott egy ágat jobbról és egyet balról. Visszanéztem erre a rózsatőre, megdöbbentem, mert egy száraz kereszt alakja volt.

Azután reggelenként, az öreg tő mellett megállva száraznak tűnt, pedig már mindegyik rügyezett. – Ám nem is olyan régen, szinte mély meghatottság vett rajtam erőt, mert a felső hegyén volt egy rügy, és a jobb- és a baloldali ágon is egy-egy rügy. Kirügyezett! Arra gondoltam: nem kételkedhet az örök életben, a megújulásban, a feltámadásban az, aki egyszer is figyelemmel kísérte egy száraznak, halottnak látszó ág rügyfakadását. Ez a hirtelen megjelent kis zöld rügy prédikál és Igét hirdet, az életet hirdeti és illusztrálja. És virágba borul kétezer év óta újra és újra az emberi élet és megújulhat a mi életünk is.

Talán most is úgy érezzük, hogy nekünk nincs okunk hálát adni, Istent dicsérni és magasztalni. De Isten munkálkodik, a természet megújul, és megújít bennünket is Isten szeretete. Testvéreim! Most csukjuk be egy pillanatra a szemünket és nyissuk ki a szívünket, jusson eszünkbe a Megfeszített diadala. Az, hogy Krisztus értünk vérzett a kereszten, de az is, hogy Ő feltámadt és most is ÉL. Kérjük Istent, hogy adja meg nekünk, hogy tudjunk újra Neki énekelni, Őt dicsőítő ének legyen a szívünkben, most húsvétkor és életünk minden napján! Ámen!

Magyaralmás, 2016. húsvétján

Polgár Tibor református lelkipásztor igehirdetése alapján szerkesztette Sántha Elek presbiter.