Polgár Tibor Nagytiszteletű úr köszöntötte a meghívott és megjelent testvéreket. Igehirdetésében a Péter apostol 1. levele, 1 fejezet 22-25 verseiben található képmutatás nélküli testvérszeretetről beszélt. Pünkösd ünnepe a Krisztusban új életet nyert emberek közötti őszinte, képmutatás nélküli szeretetben nyilvánul meg. Ehhez kérjük Isten áldott, Szentlelkét. Igehirdetésében kiemelten hangsúlyozta a gyökereket, a közösséghez tartozás fontosságát és az istenhitet.

Majd egy szép vers hangzott el, és az énekkar szolgálata következett: „Testvérem gyere velem” című buzdító énekünkkel köszöntöttük vendégeinket. A közös imádság után a meghívottak név szerinti felsorolása következett. Öröm volt az Úrasztala körül együtt látni mindazokat, akik elfogadták a gyülekezet invitálását. 12 testvérünk jött el a Szentlélek sugalmazása által, írásos, meghívó szerinti szeretetteljes hívásunkra. Az arcokon a boldogságot, izgalmat és belső megnyugvást egyformán fel lehetett fedezni, - úgy, mint a régi konfirmációkon. Kissé elszorult szívvel gondoltunk azokra, akiket (most még) nem érintett meg a haza hívó szó, valamint azokra, akik a találkozásra eljönni már nem tudtak. Ám annál jobban örültünk a jelen lévőknek.

A lelkész ismételt imádsága és áldás kívánása után az emléklapok átadása következett, és a jelen lévő presbiterek egy kézfogással köszöntötték az ünnepelteket. Ezt követően szeretetvendégség keretében kötetlen beszélgetésre került sor a gyülekezet tagjai és vendégeink között. Egyesek ismét egymásra, gyermekkori barátokra, régi ismerősökre találtak. Örömkönnyek is árulkodtak a régi szép átélt emlékekről.

A közös csoportkép készítése része volt a konfirmáltak örömének, eszköze a majdani emlékezésnek. Legvégül a magyaralmási temetőben nyugvó testvérünk sírjánál elcsendesedtünk, és rövid imádsággal, szerény virágcsokorral emlékeztünk őrá, - akit Isten a hatvanadik jubileum előtt hazaszólított.

Felemelő találkozás volt. Remény arra, hogy Isten megtartó szeretete növekedést adhat gyülekezetünknek, és lelki örömet, boldogságot az emlékező konfirmáltaknak. Köszönet mindezért Istennek!

Sántha Elekné Ibolya