Még tavasszal beadtuk a pályázatokat is, kitettük a perselyt, és az Úrra bíztuk, hogy az anyagi rávalók is összejöjjenek: a tervezett programok, eszközök, játékok, kartonok, filcek, enni és innivaló sok pénzbe szokott kerülni, de még soha nem hagyott cserben minket az Úr! Így is lett! Istenünk gazdagon megáldott bennünket, nem csak vajaskenyér, de jégkrém, dinnye, csoki, sok finomság is kerülhetett az asztalunkra! Táborunk mindig ingyenes a gyerekek számára, hogy senki anyagi okok miatt ki ne maradjon Isten kegyelméből, áldásaiból. Megújítottuk a játéktárunkat is, mindenkinek legyen a szabadjáték idején mivel játszani a 3 évestől a 15 évesig. Olyan jó volt látni, ahogy a templomkert minden szögletében történik valami! Az egyik végén korongozás, a másik végén bőrdíszmű, itt focizás, ott vízicsúszda, amott trambulin, emitt röplabda! A nagy diófán dzsungelhinta, a játszótéren aprónép, a kismedencében a legkisebbek pancsolnak, a vízipókfocin a nagyobbak. Ezen a végén gyönygyfűzés, azon a végén csillámtetkó festés! Itt nem unatkozott senki!!

Ebben az évben különösen nagy boldogságot okozott az, hogy ifiseink feladatot kértek maguknak a szolgálatban. Már tavaly is volt nyitottság bennük, de az idén derekasan kivették a részüket a feladatokból. Bátran rájuk bízhattuk nem csak a regisztrálást, a kisebbek fogadását, de néhányuk az éneklésben, szereplésekben is segített, sőt nehezebb fizikai munkát is bevállaltak. Jó volt látni, hogy nyitott szívvel hallgatják ők is az evangéliumot, sőt még a sátorozáskor is éjszakai felügyeletet bízhattunk rájuk. A kisebbekkel irgalmasok, szeretetteljesek voltak, hintáztak, fociztak velük. Bizakodva gondoljuk, lesz jövője a gyülekezetünknek, ha a magvetés jó földbe kerül, hisz nemrég ezek az ifisek is kis táborozók voltak, most pedig szolgatársakká lettek!

Nagy hála van a szívemben a munkatársak felé is. Sokszor érzi az ember úgy, hogy beleroskad a feladatokba, de az idén erről szó sem volt. Mindenre volt ember! Ki a jelenetben segített, ki az éneklésben, ki az aranymondás tanításában, ki az ismétlő játékban, ki a játékok levezetésében, ki a kézművességben, ki az ételek elkészítésében, a kisebb ­nagyobb szervezési munkákban, a rendcsinálásban, takarításban, a fényképezésben, a bevásárlásban, az éjjeli őrködésben, a vízibombák megtöltésében, a homokpálya rendbetételében! Mindenre volt erőnk a Krisztusban, mert minden bizalmunkat belé vetettük, és tőle kaptunk mindent. Ezért elsősorban övé a dicsőség és a hála!

Mostanában, mikor a faluban járok, figyelem a gyerekeket az utcán. Igen, ő is itt volt, vele is találkoztam a héten. Összeköt minket Jézus! Jézus mi téged választottunk!

psze

Fotók: Varga Zita