2016. augusztus 20-án kora reggel ragyogó napsütésre ébredtünk - már Szlovákiában - egy hangulatos autóskempingben. A napi étel-ital bekerült a hátizsákokba, lábunkra pedig kényelmes bakancsot húztunk. Nekivágtunk az útnak, ami a többségnek még teljesen ismeretlen volt, ezért izgultunk is, sikerül-e teljesíteni mindannyiunknak?! A megszokott reggeli, közös ima plusz erőt adott, lélekben biztosan! A Mai Ige - ami ide is eljutott egyikőnk zsákjában - felolvasott sorait hallgatva is töltekezhettünk...

„...emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről...” (5Mózes 8:18 Károli)

Így indultunk a Három- forrástól együtt, erősen! 1140 méteres szintről, a zöld jelzés mentén igyekeztünk felfelé. A táj, a hegyek rögtön lenyűgöztek bennünket, a fotók hamar gyarapodtak. A hirtelen emelkedő 5.3 km hosszú turistaúton kissé szétszakadtunk egymástól, mindenki más tempóban haladt előre. A túrát még nehezítette a törpefenyők szintje feletti sziklás, köves útvonal. 2000 méter felett sokszor szédítő, keskeny sziklaszirteken másztunk. Izgultunk egymásért, saját magunk sikeréért. Körbenézve tudatosult bennünk, a hatalmas hegyekhez képest milyen picik is vagyunk. Alázattal, tisztelettel, időnként elgondolkodva folytattuk a kihívást. A Kis-Kriván 2334.5 méter magasságának elérésekor erőt gyűjtöttünk, mert érezhetően ritkult a levegő. Megláthattuk az első tengerszemet is. Megfeszítve kar- és lábizmainkat a végén már - páran négykézláb - úgy másztunk tovább... :) Végre felértünk!!! Néhányan saját korlátainkat legyőzve, de óriási megelégedettséggel, ámulatba ejtve érkeztünk meg. Remegtek kezek, lábak... A csúcskereszt tövében 2494 méter magasan hálát mondtunk mindenért!

1-1 csoportkép készítés, egy kis pihenő és élménymegosztás következett, majd a csúcson előkerültek a szendvicsek. Még egy nagy feladat várt ránk, a lefelé vezető út... Szintén erőt próbáló volt meredeken lefelé araszolni. Lábaink elgyengültek, fáradtak voltak. Ugyanazon az útvonalon jutottunk vissza az autókhoz is. Este a szálláson közösen elköltött vacsorával, nagyon jó hangulatban zártuk ezt a felejthetetlen, élménydús napot.

Vasárnap „levezetésképpen” egy kisebb túrát vállaltunk a Fátyol-vízesésig. A Fátyol-vízesés a Malompataki-völgyben 1720 méteres tengerszint feletti magasságban található. A táj itt is szemet gyönyörködtető volt, majd körbe sétáltuk a Csorba-tavat. A kevésbé fáradtak egy körtúrára indultak, ők még megmászták a Kis-Solisko csúcsot, mely 2093.3 méter magasságú.

Végül délután kicsit fáradtan, de feltöltődve indultunk haza. A határ átlépése előtt még megvacsoráztunk egy hangulatos vendéglőben. Búcsúzásképpen megbeszéltük, jövőre újra visszajövünk, és egy újabb csúcsot hódítunk meg együtt.

Ehhez kérünk a Jó Istentől erőt, kitartást, az elmúlt két napért pedig mindannyian hálával tartozunk!

Sáfrán Erika

Baranyai Edina

Fotók: Baranyai Edina, Polgár Tibor és Tóth Sándor