Magyaralmási Református Egyházközség Honlapja

„Várván vártam az Urat… …és hozzám hajolt… …új éneket adott számba…”

2016-12-18 14:35:52 / Polgár Tibor

 

„Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek és bíztak az Úrban.” (Zsolt 40, 1-3.)

 

„Várván vártam az Urat…”

 

Adventben a várakozás idejét éljük! A várakozás türelemre késztet. Százszor, ezerszer végiggondoljuk, hogy mi lesz, ha beteljesedik az, amiben reménykedünk. A kérdés az, hogy mire és kire várunk? Várhatunk egy kis megnyugvást a rohanásban, meghittséget, az összetartozás érzését, rég látott családtagot, barátot. Aztán ahogy lehullanak a karácsonyfa tűlevelei, úgy múlik el a karácsonyi hangulat. Amit vártunk, lehet, hogy megérkezett, de tovább is állt. Miért? Talán azért, mert csak vártunk!

 

Várván várni azonban sokkal többet jelent! Az igazit, a maradandót csak tevékeny készülődéssel lehet várni. Karácsonykor Isten saját fiát adta ajándékul nekünk! Annyira hitt az emberekben, hogy egyszülött fiát küldte el!

 

Mennyire hatalmasabb az Isten az embernél! Melyikünk lenne képes erre!

 

Én várván várom ezt az Urat ebben a karácsonyban és minden napon! Szükségem van rá, hogy közel jöjjön!


„…és hozzám hajolt…”

 

A csodát szeretném megélni és befogadni. Azt a nagyszerű és egyben félelmetes bensőséges kapcsolatot, melyben az Úr belém lát, közel jön, megérint. Mindent át akarok adni Neki, hiszen mit tudok én megtartani? Az idő, az erő, a hit szemcséi kifolynak a kezeim közül. Csak beszélek, szép szavakat mondok, de szűken mérem a szeretetet, mert nem kell azt túlzásba vinni, majd én megszabom a kereteket. Úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.

 

Isten másképp gondolja! Ha szeretetről van szó, Isten nem ismert határokat! Nagyobb szeretet nem volt a golgotai keresztnél! Isten cselekszik, nem csak beszél. Ha ő közel hajol, már nem leszek az az ember, aki tegnap voltam. Növekedem, alakulok, mert lemetszi a vadhajtásokat és a zöld, nyers gyümölcsből érett válik.

 

„…új éneket adott számba…”

 

Amikor közel jön, akkor megérint, megváltoztat, felemel és reményt ad. Nem tehetem meg, hogy ezt magamban tartom. A növekedés kulcsa az adni tudás, hogy megosztjuk ezt másokkal! El kell mondani, kiáltani, hirdetni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, örök élete legyen.” (János 3,16) Új dal fakad a számon és élő víz a szívemből. Ha épülnek belőle mások, örömöt hoz embertársainknak, akkor értjük meg a karácsony valódi értelmét.

 

2016-ban is ez az örömüzenet: Jézus mindenki ajándéka. Tárd ki a szíved és fogadd teljes odaadással és minden nap karácsony lesz, a fenyő és a fényfüzérek nélkül is.

 

Szeretettel kívánok igazi békés, szeretetteljes karácsonyt mindenkinek!

 

 

Dezsőné Németh Aliz

presbiter