Sajnos kevés útkészítő van manapság. Az útkészítők, ha nem fáradnak bele és nem keserednek meg, akkor kiáltanak, mint Keresztelő János, hogy minél több ember üdvözüljön véglegesen, és minél kevesebb kárhozzon el örökre.

Ézsaiás útkészítő volt. „Itt vagyok én, küldj el engem.” Az útkészítő nem keres kibúvót, hogy nincs karizmám vagy más lelki ajándékom. Legyőzi a félelmét és kiált.

Ma is nagyon sok ember reménytelen és örömtelen. Isten arra hív bennünket, készítsünk számára utat azzal, hogy emeljük ki embertársainkat ebből a helyzetből. Ám ez nem 1-2 emberes feladat. Kellenek útkészítő lelkek küldetéstudattal. Bátorítani, vigasztalni, felemelni. Így készítünk utat Krisztus számára az emberek lelkében. Isten az útkészítőket felbecsülhetetlen jutalomban fogja részesíteni.

Csakis a magam csúcsait hordhatom szét úgy, mint pl. önelégültség, és ezzel példát mutathatok másnak. Nincs nagyobb dicsőség, mint ha valaki megalázza magát és követi Jézust, szolgai formát vesz fel.

Először útkeresőből úton járóvá, követővé kell válni, majd útkészítővé.

Ha útkövető, úton járó vagy, gondold át, Isten ennél többet adott néked, válj útkészítővé! Isten mindegyikünket tud használni útkészítőként. Emeld a mélységeket, hordd szét a magaslatokat, lesz, aki veled imádkozik és dolgozik - mondja halkan, de határozott, izzó átéléssel.

Estét záró imádságában megköszöni Istennek, hogy beleillesztett bennünket nagy tervébe, elmondta nekünk a megváltás csodáját, kijelentette szeretetét az Úr Jézus Krisztuson keresztül. Megköszöni, hogy elhívott bennünket, hogy az örökkévalóság felől éljük az életünket, szeretnénk része lenni az Ő lelkületének. Végül így zárja imáját: „Ne engedd megnyugodni a lelkemet, amíg nem cselekszem a Te akaratodat. Ámen.”

Második este Hajdú Ferenc az Ézsaiás 40,6-11 alapján arról beszél, hogy a Mindenható Isten uralkodik mindenek felett ma is. Kimeríthetetlen a hatalma, dicsősége, ember iránti szeretete, gondoskodása. Elmondja, hogy a kereső ember a mindennapjait földi távlatból vizsgálja, nem az örökkévalóság távlatából. Azon gondolkodik, megéri–e nekem mindenről lemondanom Jézusért. A már úton járó ember is elgyengül próbára tevő, nyomorúságos időkben és szemrehányást tesz Istennek. És az útkészítő ember is mondja néha, Istenem, elfáradtam. Illés egy alkalommal szintén azt mondja Istennek, elfáradtam, elegem van, meg akarok halni.

Azonban az örökkévalóság távlatából nézve Isten uralkodik és kézben tart mindent. És hiszem, hogy jó nekem, amit Isten tesz velem. Ézsaiás mondja a Szentírásban, minden test csak fű, elfújja a szél. Az örökkévalóság távlatából nézve láthatjuk, hogy Isten beágyazott bennünket az Ő tervébe. És már itt, most többet kaphatunk az élettől, és tevékenységünkkel hozzájárulhatunk a mennyei élet alakulásához.

Jézus ígérete a Máté 28,20-ban található: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”. Előtte pedig azt mondja: „Íme, nekem adatott minden hatalom a mennyen és a földön”. A dicsőséges Isten ott van mindenhol, és uralkodik olyan csodálatosan, ahogy földiek még sosem uralkodtak. Isten képes gondoskodni mindenkiről.

Hogy hogyan teszi mindezt? Mint pásztor karjára veszi a juhokat. Képben van rólunk, követi rezdüléseinket és valami eszméletlen módon cselekszik. Támogat, erősít, vezet, formál. Isten miért csinálja mindezt, töpreng sokszor, és arra a megállapításra jut, Ő adott életet, Ő a mi Atyánk, hogyne szeretne bennünket. Tőle jöttünk, az egész örökkévalóságot akarja megosztani velünk. Ha a Fiát is nekünk adta, hogyne adna mindent nekünk. Fel akarja építeni az életünket.

Néha annyira szeret, nem adja meg amit kérünk, mert tudja, ez ártana nekünk. Ő a mennyei viszonylatból látja az életünket, tudja, mit tervezett velünk. Lásd meg Isten szeretetét és mélységét, és hihetetlen erőforrássá válik számodra!

Amikor Istenhez jövünk, nem az a kérdés, mi mindent kell feladnom, mi mindent veszíthetek útkeresőként, hanem az, hogy megéri-e még halogatni a döntést. És végül egy földieknek is szóló bölcselettel zárja: az életünk túl rövid ahhoz, hogy csak a saját hibáinkból tanuljunk. Az útkészítőre jellemző, hogy kiált erős hangon. Végül imádsága előtt az estét azzal az örökérvényű bibliai gondolattal zárja, miszerint "sosem láttam még, hogy magára maradt az Igaz”. Isten nem hagy senkit magára - bátorít bennünket.

Harmadik este kezdésként elhangzott az egyik csetényi presbiter bizonyságtétele, majd az Ézsaiás 40,27-31 alapján hirdette Hajdú Ferenc az evangéliumot: „erejük nem lankad meg”.

A 31. vers előtt azonban figyelembe kell venni a 30. verset is - emlékeztetett. A hívő ember nem fáradhat el, mondja a laikus, nem rendülhet meg a hite, mosolyognia kell, tudnia kell mindig imádkozni. De ez egy nagy félreértés - állítja az igehirdető.

Bizony szabad a hívő embernek is elfáradni, olykor elcsüggedni, ha elfogy az erőnk. Isten nem vet meg bennünket akkor sem, ha elfogy az erőnk, akkor sem, ha elbizonytalanodunk. Ezt bibliai példák tucatjai bizonyítják, ám itt van a DE szócskának jelentősége az istenhitre utalva.

Mert az istenhit nélküli emberek egy idő után feladják, testileg megbetegszenek és ezután keserűen élik az életüket. Azt mondják, nem törődik velem senki, nem vagyok fontos senkinek, mert nem ismerik a bennünket örök szeretettel szerető Istent.

Ézsaiás próféta idején azonban a nép elfordult szívével Istentől. Volt vallási élete, de nem volt ott a szíve. Ézsaiással Isten ítéletet hirdet, folytatja Jeremiással, majd be is teljesíti. Mert nem áldhatja meg Isten annak az embernek az életét, amelyik elfordult tőle, és szíve nincs elrejtve Jézus Krisztusban. De Isten ma is hirdeti a bűnbocsánatot. Ám az ember élete távol van Istentől, beengedte életébe a gonoszt.

De Isten erőt ad a megfáradtaknak, ha hittel kérik. Ahhoz, hogy erőnk legyen, be kell vallani az erőtlenséget, le kell borulni az Úr elé. Akkor győzelmet arathatunk, mert Ő cselekszik értünk. A próbák és nehézségek az Ő eszközei növekedésünkre. Az örökkévalóság távlatából ez is eszköz megerősítésünkre. Így nézve, utólag hálásak tudunk lenni érte.

Isten hű szövetséges, hogy életünk áldás legyen a környezetünk, családunk, gyülekezetünk, munkahelyünk számára - mondja az igehirdető.

Tedd életed Krisztus kezébe - biztat csendes, izzó hittel. Az útkeresőknek mondja: azért jutottál idáig, mert Isten fáradhatatlanul von magához. Az úton járókat emlékezteti: ha visszatekintesz, észre kell venned, hogy hányszor hordozott tenyerén az Isten, de itt az ideje, hogy most már te is készíts számára utat embertársaid megmentésére. Az útkészítőket inti: ne felejtsd el soha, nem csak te fáradoztál Istenért, Ő is fáradozik érted folyamatosan. Ezért naponta gyere elé imádságban őszintén, térdre borulva.

Hajdú Ferenc három estés, csodás, lélekemelő igehirdetését imádsággal fejezte be.

Soli Deo Gloria

Sántha Elek