Magyaralmási Református Egyházközség Honlapja

„Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed…” (Lukács 1,13)

2020-03-24 11:56:32 / Polgár Tibor

 

Talán sokan istentisztelet közvetítéseket, vagy prédikációkat keresnek most a neten, facebookon, mivel nem mehetünk templomba, sem a gyülekezetbe. Lehet, arra vártak sokan, kérdezték is páran, hogy én is teszek-e fel valamit, fogok-e interneten keresztül is prédikálni? Azt hiszem, van elég lehetőség a netet böngészve, hogy aki szeretne, „élőben” is bekapcsolódhat egy-egy gyülekezet vagy lelkipásztor élő közvetítésébe. Engem most valami másra indított Isten. Nem fogok prédikációt, de még áhítatot sem írni és közzétenni ma. Igen, pont ma, pont vasárnap, amikor istentiszteletnek kellene lennie! Inkább csak egy bátorítást írok oldalunk olvasóinak, főleg Jim Cymbala pásztor gondolatai alapján, akitől mostanában itthon sokat olvasok.

 

Először is nagyon sokszor az életben azt látjuk, hogy Isten vár. Addig vár míg a rossz még rosszabbra fordul. Úgy tűnik, szereti megvárni, míg a határainkhoz érünk és azt nem mondjuk: „Nem megy! Mindent megpróbáltam már, de nem megy!” Nos, általában EZ AZ A PONT, amikor Isten következik, és azt mondja: „Végre! Erre vártam! Akkor csak figyelj! Most jövök én!” Mikor jönnek a bajok, és teljesen reménytelennek tűnik – valójában akkor KEZDŐDIK minden! Isten ugyanis a saját erejét és hatalmát akarja megmutatni, s nem a miénket megsegíteni! Azért, hogy minden tekintetben ŐT dicsőítsük és ne gondoljuk, hogy bármi is a mi érdemünk, a mi bölcsességünk, a mi képességünk volt abban, amit VALÓJÁBAN Ő TETT! A jelen helyzet is szerintem ilyen, amikor Isten arra vár, hogy meddig bírunk saját képességeink szerint küzdeni, és mikor mondjuk ki: „Úr Jézus! Nincs erőnk, nincs tudásunk, nincs orvosságunk! Mi már mindent megtettünk, amit tudtunk, de a problémát nem tudjuk kezelni! Túl sok már a kár! Mi elfáradtunk, forrásaink kifogytak, a tiéidre van szükségünk. TE JÖJJ, ÉS CSELEKEDJ! MI PEDIG HADD DICSŐÍTSÜNK TÉGED AZÉRT, AMIT TE TESZEL!”

 

Másodszor hiszem, hogy Ő most nem a bibliaismeretünket, meg a hitünket akarja növelni prédikációk által, hanem másképp akar hozzánk lépni! Azt akarja, hogy most SAJÁT TAPASZTALATBÓL ismerjük meg ŐT! Soha ne felejtsük el, és ne csak az eszünkkel tudjuk, hanem szívvel és hittel, hogy ha a „lehetetlennel” nézünk is szembe, Ő még mindig UGYANAZ a hatalmas Isten, aki a Biblia lapjain volt!

 

De hogy tapasztalhatjuk ezt meg? Nos, Isten bárhol és bármikor feltűnhet az életünkben, de a Bibliában újra és újra azt látjuk, hogy Ő akkor jelenti ki magát, amikor az övéi IMÁDKOZNI kezdenek. A fenti ige az idős Zakariáshoz szólt. Valószínűleg évekig imádkozott, hogy gyermeke születhessen, de felesége meddő volt és már öreg is. Minden bizonnyal lemondott már arról, hogy gyermeke legyen. Bizonyára azon is meglepődött, hogy milyen „könyörgésről” beszél az angyal? Nyilván arról, amit éveken keresztül mondott Erzsébetért, hogy gyermekük szülessen. Amikor ugyanis őszinte szívből fakadnak imádságok, azok Isten elé kerülnek ÉS OTT IS MARADNAK! Minél többet imádkozol valamiért, annál több gyűlik fel a mennyben. Nem párolog el megválaszolatlanul, hanem Isten előtt marad! Zakariás imádságai is bizonnyal összeadódtak addig a napig, míg ez a különleges angyal meg nem jelent a válasszal.

 

Ha Istentől választ is várunk az imádságainkra, akkor kitartóan kell azt tennünk, hogy napról-napra egy nagy áradattá álljon össze, s majd ennek ereje áttörje a gátat Isten munkája előtt.

 

Nem csoda, hogy Isten azt mondja: „az Én házam IMÁDSÁG HÁZA lesz!” (Lukács 19,46) Vajon mondja-e bárhol a Biblia, hogy Isten háza a „prédikálás háza” lesz, vagy a „zene és éneklés háza”? Valószínűleg többet tud tenni Isten 10 perc imádság hatására az ember életében, mint 10 prédikáció hatására! Hogy máshogy kaphatnánk bármit Istentől, ha nem imádkozunk érte? Vajon hogy érez Isten, mikor világszerte összejönnek vasárnaponként a keresztények Őt tisztelni, de annyira kevés időt és helyet adunk ebben az imádságnak? Isten vágyik arra, hogy megnyissa bőséges tárházát számunkra, de hogyan, ha nem szánunk időt arra, hogy az imádságaink csatornájában beállt „dugulást” elhárítsuk? Milyen szomorú ezt olvasni: „Kívántok valamit, … de nem kapjátok meg, mert nem kéritek.” (Jakab 4,2)

 

Isten az őszinte imádság által tud közel jönni hozzánk. Ő VÁGYIK velünk a közösségre! És az imádság az, ami által eláraszthatja az életünket áldásaival.

 

Ezért nem szeretnék ma prédikálni, inkább csak bátorítani az olvasókat arra, hogy ma ne „fejben” akarjunk épülni elsősorban igehirdetések által – bár ez is nagyon fontos és kell – hanem szívben, egy újfajta Isten-tapasztalásban az imádság által. Valóban legyen ma istentiszteletünk ISTEN tisztelete és ne a magunk „épülése” körül forogjunk! Milyen érdekes, ha ma inkább imádkozunk, végig a megszokott istentiszteleti időnkben, valószínűleg akkor is épülni fogunk. Még az is lehet, hogy jobban vagy többet, mintha a szokott módon prédikációt hallgatnánk. Legyen ma Isten akarata szerint az IMÁDSÁG HÁZÁVÁ otthonunk, és nézzük meg mi történik! „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed…” (Lukács 1,13)

 

 

Nagy János

madocsai lelkipásztor