Biztos hallgatta a lépések zaját. Azok a lépések, amelyek gyorsan siettek, nem akartak megállni, hogy neki pénzt adjanak. Felismerte a lovak trappolását, a szamarak hangját, felismerte talán az embereket is, akik feléje közeledtek, és figyelte, ki miről beszél.

Az egyik alkalommal egy különleges emberről beszélt mindenki. A beszélgetések megteltek izgalommal. Már nem a kenyér áráról beszéltek, hogy megint felment az ára, meg hogy van-e hal a piacon, mint máskor. Akár merre fordította a fülét, ugyanaz a szó ütötte meg a fülét: JÉZUS… Jézus… sssz… csrrr… trr… Jézus… JÉZUS! Itt van Jézus! Jön Jézus!

De ki az a Jézus? Jobban kinyitotta a fülét, és jobban figyelni kezdett a beszélgetésekre! És nagyon sok mindent megtudott arról az emberről, akiről már egész Izrael évek óta beszélt! Hogy ki ő? Hát nem tudod? Az, akinek hatalma volt lecsendesíteni a tengert! Aki borrá változtatta a vizet egy esküvőn! Az, aki egyszer 10 leprást meggyógyított! Micsodaaaa??

Bartimeus arra gondolhatott, hogy de jó lenne, ha erre jönne! De jó lenne, ha szólhatnék neki! Biztos engem is meggyógyítana! Új remény támadt a szívében! Jézussal találkozni, ez lett az új reménysége!

És Jézus tényleg arra jött. Csakhogy nem volt egyedül. Bartimeus azt vette észre, hogy rengeteg ember zaja veszi körül. Csattogás, és kattogás, kocsizörgés, kacagások, és kiáltások, és közben egy kedves hang, Jézusé! De hogy fogja őt Jézus ebben a nagy tömegben észrevenni? Hisz mindenki Jézust akarta látni, hallgatni, megérinteni!

Te mit tettél volna, hogy Jézus észrevegyen? Képzeld el, hogy anyával elmentek vásárolni, és rengeteg ember van a boltban. Egyszer csak elkeveredsz, és nem látod anyát a tömegben. Mit tennél? Én kiabálni kezdenék, jó hangosan, hogy ANYA!!! És anya felismerné a hangom száz közül is, és megkeresne!

Így tett Bartimeus is! Kiáltani kezdett, jó hangosan, hogy túlkiabálja azt a sok embert, akik zajjal vették körül Jézust! De nem csak azt kiáltotta, hogy Jézus! Valami fontosat is kiáltott. Ha például Erzsébet királynő idelátogatna, vagy Ferenc pápa, hiába kiabálnánk, hogy Erzsébet! Ferenc! Hiszen sok embert hívnak így. Azt kiabálnánk Ferenc pápa! Erzsébet királynő! Akkor biztos, hogy tudná az, akinek kiabálunk, hogy róla van szó. Bartimeus is kiáltott, mégpedig így: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

Ezzel azt fejezte ki, hogy tudja, kicsoda Jézus. Tudja, hogy ő a Messiás, hogy ő Isten küldöttje, hogy ő fogja bűneiből megváltani a világot!

Hogy ő az Úr!

De az emberek lehurrogták őt. Azt látták, hogy ő csak egy koldus. Nem látták, hogy neki van a legnagyobb szüksége a szeretetre, a gyógyításra. Azt gondolták, hogy ő nem fontos.

De Jézus pontosan tudta ezt! Ő számon tartja a legkisebbet is, a legnyomorultabbat, a leglenézettebbet is. Ő meghallotta a kiáltást! Meghallotta a kiáltásban a hitet, hogy valaki hittel kiált neki! Hogy valaki nem csak kíváncsi rá, hanem valaki annyira hisz benne, hogy még a tömeget is túlkiabálja, csak hogy ő meghallja azt!

Odahívta magához, és megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Azt hiszitek, nem tudta Jézus, hogy ő vak, és mit akarhat vajon egy vak tőle? Dehogy nem! A körülötte állók miatt tette! Hogy nézzétek, lássátok, tudjátok meg, hogy ez az ember bennem hisz, és én megteszem neki, amit tőlem akar!

Uram, hogy lássak! -mondta Bartimeus. És egy kicsit hasonlóak vagyunk most Bartimeushoz. Hiszen a szemeinkkel nem látjuk őt, de a hitünkkel igen, láthatjuk Őt, az Urat, ahogy Bartimeus is hívta Jézust. És Jézus megnyitotta a szemét, és újra látott, és akit először megpillantott nem volt más, mint Ő, az Úr, Jézus! Az ő gyógyítója, az ő szabadítója!

Csodálatos lehetett ezt átélni! Annyira, hogy Bartimeus haza se akart menni többet. Jézussal akart lenni. Vele is ment, követte őt!

De lehet, hogy te inkább Jézus helyébe képzeled magad!

Most újra csukd be a szemed! És képzeld el, hogy Te vagy Jézus!

Te tudod, hogy Isten Fia vagy. Azért küldött a mennyei Atya, hogy megmutasd Őt a világnak. Megmutasd, mennyire szereti az Atya a világot. Még arra is kész vagy, hogy a kereszthalált elvállald értük. Épp Jeruzsálembe tartasz, ahol majd mindez megtörténik. Emberek vesznek körül. Mindig nagy tömeg van veled, hisz sok ember szenved a világban. Ki a gyermekét hozza, ki a testvérét, ki apját, ki saját magát, hogy meggyógyítsd. És akkor, ott Jerikóban meghallod onnan a tömegből egy ember hangját! Aki kiált, a nevedet mondja, de nem úgy, mint mások, hanem olyan kétségbeesetten, mintha az életéről lenne szó. És egyre hangosabban, egyre kétségbeesettebben kiált. Megállít ez téged. Ki ez? Ki akarja annyira, hogy megállj ezen a keresztúton? Egy vak. Bartimeus. Aki nem kételkedik. Olyan hitet látsz a szívében, mint kevés más emberében. Hát hogy is ne hívnád magadhoz? Hát hogy is ne könyörülnél meg rajta?

Gyerekek!

Láthatjátok ebből a történetből, hogy Jézus, Dávid Fia, a mi Urunk, a mi gyógyítónk is. Mikor ránk néz az Úr, figyel a mi szavunkra, hallja a mi imádságainkat, hallja benne a mi kétségbeesésünket, lát minket, látja a mi szívünkben a hitünket.

Hogyne hallgatná meg, hogyne állna meg segíteni rajtunk is! Most, amikor a világunk olyan nagy bajban van, te is kiálts hozzá, kis gyermeki imáid nem maradnak válasz nélkül!

Énekeld velem ezt a dalt, amit már a hittantáborban is énekeltünk:

„A reményem csak te vagy, Jézus, a reményem csak te vagy, korán reggel és késő éjjel, a reményem csak te vagy, Jézus, a reményem csak te vagy!”

Játék! Keress a két kép között különbségeket!

Játék: bekötött szemmel ismerj fel tárgyakat a szobádban, konyhában!

Játszatok bújócskát! Bekötött szemmel is!

Szeretettel: Edit néni

Kép forrása: Pinterest