Kedves Testvéreink!

Többen is kérdezték a napokban: tartunk-e vasárnap istentiszteletet?

A Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa azt kéri a gyülekezetektől és lelkipásztoroktól, hogy továbbra se menjenek templomba és ne tartsanak istentiszteleteket a gyülekezeti közösség részvételével. Ezt a kérést tiszteletben tartva ma még nem tartunk istentiszteletet, de reméljük, hogy szabadtéri alkalmakat hamarosan tarthatunk majd a templomkertben!

Most is megköszönünk minden szolgálatban kapott segítséget és beérkezett adományt. Ha valakinek szüksége van segítségre, kérjük jelezze felénk és szívesen segítünk!

Ezen a vasárnapon is megosztunk bátorításul a gyülekezettel egy igehirdetést.

Krisztusban szeretettel:

Polgár Tibor lelkipásztor és Kovács Péter gondnok

„Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás: 40:12-31.)

Istenünk helyreállító munkájáról beszél a 40. fejezettel kezdődő szakasz. Isten népe nehéz helyzetben van. Az északi országrészt fogságba hurcolták, és Júda népe is veszélyben van. Éppen ezért Isten vigasztalja, bátorítja népét: Ne félj, NE FÉLJ, mert én veled vagyok!

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézsaiás 41:10,13.)

Testvéreim! ISTEN HATALMAS! Milyen nagy bátorítás most nekünk is ez az üzenet. Megmérte markával az egész földgolyó vizét. Meg tudja mérni az óriási csillagvilágot egy arasszal. A föld porát meg tudja mérni vékájával, és mérlegserpenyőbe teszi a hegyeket és halmokat! Ebben a szakaszban azt mondja el Isten, hogy Ő a világmindenség Ura, hogy Ő valóban mindenható, ezért nem kell félni az övéinek!

Ott és akkor a kiválasztott nép is csak a fenyegető veszélyt, az asszír birodalom terjeszkedését látta, ezért féltek. Féltek, hogy hazájuk napjai meg vannak számlálva, és őket is fogságba viszik, mint az északi országrészt, Izráelt, de Isten megszólítja, bátorítja őket a prófétán keresztül, vigasztalja őket, kijelenti magát.