Mondjátok el velem kis mondókánkat ismétlésképpen!

Egy, kettő, három, négy, te kis kutya hová mégy?

Tipp, topp topogok, ovihittanra futok!

Ezt játsszátok is el!

Kis mag vagyok lent a földben, (guggolás)

Isten ad rám esőt bőven, (mutatjuk a kezünkkel az esőt)

lassan- lassan felnövekszem, (lassan kinyújtjuk a lábunk)

látod milyen nagy fa lettem? (fa alakot mutatok, magasra emeljük a kezünket)

Mondjuk el ezt is!

Két kis fülemmel hallok,

Két kis szememmel látok,

van szájacskám és orrocskám,

kezemen-lábamon 10-10 ujjacskám.

Köszönöm, Istenem,

hogy ilyen vagyok én!

Most vasárnap kezdődik el az adventi várakozás ideje, amikor minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát az adventi koszorún, hogy jobban érezzük és lássuk az Úr Jézus Krisztus születésének örömét! Minden kisgyermek születésének nagyon örülünk, de az ő születésének örülünk a legjobban. Azért, mert ő Isten Fia, és azért született meg, hogy minket megsegítsen, megmentsen! Pont úgy, mint a jó pásztor az elveszett juhocskáját!

Nézzük meg ezt a történetet!

Tanuljunk meg egy kis dalt ezzel kapcsolatban:

1. Karácsonyi harangok vígan harangozzatok karácsony napján!

2. Azért jött, hogy megmentsen, bűneimet elvegye, úgy szeretett!

3. Hadd tudják meg mindenütt, Jézus Krisztus földre jött, megszületett.

Készítsetek anyáékkal adventi koszorút! Gyújtsatok meg minden vasárnap egy gyertyát, ahogy egyre világosabb lesz a szobában az 1. 2. 3. 4. gyertya fényével, úgy lesz egyre nagyobb az örömünk!

Szeretettel:

Polgárné Szendrák Edit