A magyaralmási református gyülekezet tagjaival mi is átélhettük a zsoltárossal együtt ennek a szép Igének valóságát 2022. szeptember 17-én szombaton. Nagy volt az érdeklődés meghirdetett kirándulásunkra (már régen kitettük az ívet a templomban ezzel kapcsolatban), végül azonban kicsit kevesebben indultunk mint terveztük az őszi megbetegedések miatt. De fiatalok és idősek, gyermekek és felnőttek, szinte minden korosztály képviseltette magát az egynapos kiránduláson, ahová 39 fővel indultunk reggel 8 órakor. Megérkezve Tatára első utunk a református templomba vezetett, ahol Strifler Zoltánné Niki (aki Magyaralmáson nőtt fel) köszöntött minket áhítattal: „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra!” -bátorított minket a napi Ige alapján. Az üzenet erre a napra nemcsak lelkiképpen volt útravaló, hanem abban az értelemben is igaznak bizonyult a Kalauz szerinti szakasz, hogy az időjárás előrejelzés alapján simán otthon maradhattunk volna, mert esőre lehetett számítani, ami ezen a napon nem igazán érkezett meg, de ezt most egyáltalán nem bántuk, mert így nagyon szépen sikerült az egész napunk.

Áhítat után elsétáltunk az Öreg-tó partján található Esterházy-kastélyhoz, közben az ifisek igés kártyát ajándékoztak a járókelőknek, aminek én személyesen nagyon örültem. A kastélyt, ahová néhány percnyi séta után megérkeztünk, nagyon szépen felújították az elmúlt évek során. Felkészült idegenvezetőnknek köszönhetően pedig visszarepülhettünk az időben és a gazdag kiállításanyagon túl nagyon sok érdekességet tudhattunk meg a családról és a kastély történetéről is. Majd ebédszünet, szabad program következett, séta az Öreg-tó partján.

Délután 2 órakor indultunk a Majki Kamalduli Remeteségbe, amely az észak-vértesi erdőség mélyén, náddal körülölelt tavak szomszédságában bújik meg. Megérkezésünkkor már kezdett hűvösre fordulni az idő, de ez egyáltalán nem szegte kedvünket. Jártunk már ezen a helyen néhány éve a gyülekezettel, akkor is emlékezetes napot töltöttünk együtt, bográcsoztunk, együtt ebédeltünk, de már a parkolóba érkezve láthattuk, hogy azóta milyen nagy felújítások valósultak meg itt is. Nagyon jó idegenvezetőt kapott csoportunk, aki visszakalauzolt bennünket a remeték korába, abba az időbe, amikor még voltak lakói a cellaházaknak. A kiállításanyag itt is nagyon gazdag volt. Jó volt körbejárni, rácsodálkozni, milyenek lehettek akkor a csendes hétköznapok, hiszen a szerzetesek csak kétszer három napot beszéltek egy évben, de nagyon sokat imádkoztak másokért, mindenkiért. De jó volna megtanulni ezt tőlük, és sokkal többet csendben lenni, elcsendesedni, imádkozni, kettesben lenni az Úrral! Mivel kiderült, hogy református csoport vagyunk, a látogatás végén kalauzunk biztatására még énekeltünk is két református éneket.

Mikor már mindenki felszállt a buszra, rövid közvélemény-kutatást végeztünk, hogy akadnak-e 15-en a testvérek közül, akik bemennének a csákvári híres cukrászdába egy fagyira. Fagyizásra való idő ugyan nem volt, de mivel a 15 jelentkező végül (második próbálkozásra) összejött, így arra kanyarodtunk hazafelé. Volt, aki egy forró kávéval, mások fagyival vagy sütizéssel fejezték be a napot. Természetesen nemcsak 15-en éltünk ezzel a lehetőséggel, mire Csákvárra értünk egész sokan ráhangolódtak a csapatból a cukrászdázásra :-)

A busz este 6 óra körül érkezett Magyaralmásra. Hála Istennek épségben hazaértünk és egy nagyon tartalmas napot tölthettünk együtt testvéri szeretetben, sok élménnyel, látnivalóval meggazdagodva. Buszsofőrünknek hálás szívvel, apró ajándékkal és áldásénekléssel köszöntük meg ezt a felejthetetlen napot. Jó volt együtt lenni! Reméljük, hamarosan újra útra kelünk! Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott és hozzájárult ennek a napnak a megvalósulásához! Hálás vagyok Istennek, hogy én is részese lehettem. Jó az ÚR!

Soli Deo Gloria!

Polgár Tibor