Talán nincs senki Magyarországon, akit ne nyűgözött volna le Kapu Tibor látogatása a Világűrbe, a csillagok közé. Gondolatai, üzenetei sok szívet megérintettek. Engem is, úgyannyira, hogy idei nyári hittanos táborunkat is a csillagok köré fontuk. Nincs senki, aki felnézve az égre, ne kiáltana fel: Ó, de csodálatos a csillagos ég! Honnan vannak az égitestek? Van-e élet a Földön kívül? Hatással vannak-e az életünkre a csillagképek, a csillagok mozgása?
Ugyanezeket a kérdéseket nem mi tesszük fel először az élet megjelenése óta. Ha nyitott szívvel keressük a válaszokat a tudomány mellett a mi drága vezérünk, a Szentírás is megadja a maga válaszait ezekre a kérdésekre. De először is, el kell fogadnunk, hogy a tudomány nem ellensége a hitnek. A hit ellentéte a hitetlenség, a tudomány/tudás ellentéte a tudatlanság. Akkor jó, ha a kettő kéz a kézben jár, és miközben a tudomány segítségével feltérképezzük a körülöttünk lévő világot, átéljük a találkozást a mi Alkotónkkal, rácsodálkozunk arra a tökéletes rendre és a teremtett világ gazdagságára, ami cégére a mi csodálatos Istenünknek. Maga a Római levél biztat erre minket az 1. rész 19-20. versében: Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Mi tehát a táborban alkotásainak értelmes vizsgálatába kezdtünk! Ennek fényében készítettük hát el a bibliai hetünk tematikáját. segítségül hívva a Vasárnapi Iskolai Szövetség már létező 2018-as Csillagász tábori anyagát. A teremtés története, Ábrahám, József, Bálám és a betlehemi csillag története segítségével, megvizsgálva a mai tudományt és az akkori, kortörténetileg nem elhanyagolható tudományt is, kerestük a választ, mit üzen számunkra a Szentírás a csillagokkal kapcsolatban, hogyan álljunk, hogyan viszonyuljunk az égitestekhez! Ehhez a témához aktualizálva kerestünk dalokat, írtunk jeleneteteket, készítettünk dekorációt (nem akarom különösképpen reklámozni, de az internetes rendelési lehetőség zseniális molinókat és dekorációkat kínál szinte ingyen), hívtunk a bakonybéli Pannon Csillagdából csillagászt, és készítettünk elő kézműves ötleteket.
Természetesen ez az izgalmasnak látszó tábori téma még nem garancia arra, hogy eléri a célját a hét: közelebb kerüljünk Istenhez, ne csak tanuljunk róla, hanem szívünkbe fogadjuk Őt. Vasárnapról-vasárnapra jöttünk hát össze imádkozni mi, munkatársak. Eljött mindenki, aki valamit fel tudott ajánlani, időt, eszközt, pénzt, imatámogatást, hogy Isten elé vigyük a vágyat, ami megfogant a szívünkben: Légy Te az első, Jézus, ebben a táborban! Rólad szóljon, Te dicsőülj meg! Te töltsd be a szükségeinket! Legyen mindenre ember, adj jó időt! Ilyen és ehhez hasonló imádságokkal a szívünkben indultunk neki a hétnek. És arról tehetek bizonyságot, hogy Isten megáldott bennünket mindennel, amire szükségünk volt!
Táborunk több, mint 40 munkatárssal, kis- és nagyifisekkel, konyhaszolgálatosokkal, orvosi felügyelettel, csoportvezetőkkel, játékvezetőkkel, kreatív sarkot vezetőkkel, zenei szolgálatot végzőkkel fogadta a mindenki számára ingyenes és nyitott táborba az érdeklődő gyerekeket. A templom és templomkert minden nap megtelt gyerekekkel, és szülőkkel, nagyszülőkkel. Éreztük és láttuk, hogy jó az Úr, örökkévaló a kegyelme. Futottunk és nem fáradtunk el, jártunk és nem lankadtunk meg, mindenre volt erőnk a Krisztusban! Több, mint 120 gyermek fordult meg a táborban, lakott jól a szíve és a szája, vett részt a programokon. Mindenkinek mindenné lettünk, hogy némelyeket megnyerjünk Krisztusnak. Volt dinnye és főtt kukorica, szendvics, süti, zsíros kenyér hagymával, jégkrém és búcsúcsoki, volt színház, vízi csúszda, esti mozi, sütögetés, csillagászkodás, lovashintózás, betyárkodás, ezerféle kreatívkodás. Volt focizás, röplabda és vízibomba és vízipisztoly. De legfőképp volt élő Ige és dicsőítés. Volt beszélgetés a padon, meghallgatása gondoknak, bajoknak. Volt ismerkedés olyanokkal, akiknek ez volt az első találkozása a református gyülekezettel. Volt sok ölelés és volt sok bátorítás. Volt sok kacagás és sírás, ahogy megérintett egy-egy bizonyságtétel. Volt sok tágra nyílt gyerekszem, és volt sok nyitott szív. Most is láthattuk a mi Urunkat munkálkodni! Mert egyedül Övé a dicsőség azért a sok jóért, amit adott nekünk!
Tábori dalunkkal zárom beszámolómat, amit azóta is dúdolok a gyerekekkel együtt:
Nézd, ott fenn az égen a csillagokat
Ragyogó fényük az Úrra mutat
Bennünk is ott él a fényed és Rólad szól
És csak Rólad szól Uram
Amilyen távol az égtől a föld
Kegyelmed végtelen, mindent betölt
Ahogy a szél fúj és átjár a Szentlélek
Örök élet fakad
Szálljon fel most Hozzád dicséretünk
Ünneplünk, áldunk, felemelünk
Tőled van minden, ami jó
Urunk, Te vagy a mi örömünk
Hálásak vagyunk Istennek, Aki velünk volt ezen a héten és megáldott, megőrzött minket.
Nagyon köszönjük a sok segítséget, szolgálatot, imádságot, támogatást, felajánlást a Testvéreknek!
SOLI DEO GLORIA!
psze
Fotó: Kovács Barnabás