Április 26-án egy szomorkás esős reggelen keltünk útra 52 fővel. Ahogy indulni szoktunk most is egymás kezét megfogva imádsággal kezdtük a napot. Örömmel számolunk be arról, hogy ezen a régen várt kiránduláson a változó idő ellenére is csodák között járhattunk. Tihanyban egy kis sétát terveztünk napindítónak, amihez az időjárás miatt sajnos hiányzott a kitörő lelkesedés, hiszen már esett az eső, mikor odaértünk. De azért feltaláltuk magunkat, kávézás, az apátsághoz közeli tájházak megtekintése és a gyönyörű balatoni panoráma így is élvezhető volt. Végül azt is jó volt átélni, hogy árnyék mögött fény ragyog. Milyen jó az Úr gondviselő szeretetét megtapasztalni ebben is, hiszen az esőre nagy szükség volt, sőt így mi is sokkal jobban értékeltük később a napsütést, hiszen mire kijöttünk az apátságból, már jó idő volt. Nem először jártam a Tihanyi Bencés Apátságban, de hálás vagyok azért is Istennek, hogy a gyülekezetünkkel együtt éppen most voltunk ott. Nagyon jó idegenvezetőt kaptunk, aki lelkesen és részletesen mondta el nekünk, amit az apátság múltjáról tudni érdemes és a látogatás elején megtekintett rövidfilm is igazi spirituális élmény volt. Nem egy múzeumban érezte magát az ember, hanem valóban épültünk a bizonyságtételek, beszámolók hatására. Jó volt kicsit lelkileg feltöltekezni. Ezután a séta is megvalósult, sőt a központban a finom réteseket és frissen sült lángost is megkóstolhattuk. A délutánt Balatonfüreden töltöttük, ahol a Tagore sétány és a napsütésben gyönyörű arcát mutató Balaton azt hiszem nem okozott csalódást senkinek. Nem beszélve a fagyizásról, az egy órás sétahajókázásról, a sok nevetésről, beszélgetésekről, a sok-sok szépről, amit láthattunk. Jó volt együtt lenni és együtt látni gyülekezetünk minden korosztályát (2 évestől 87 évesig), ahogy épül a közösség, formálódik és ilyenkor kicsit összecsiszolódik a csapat. Hálásak vagyunk az Úrnak és buszsofőrünknek is, hogy épségben, élményekkel meggazdagodva érhettünk haza este Magyaralmásra.

Polgár Tibor Csaba lelkipásztor

Fotó: Kovács Barnabás