December 3. adventi vasárnapján nemcsak a délelőtti istentiszteletre, hanem délutánra is hívott bennünket a harangszó. A református templom nyitott ajtaja felekezettől függetlenül várta kis falunk minden érdeklődő lakóját. A székesfehérvári baptista gyülekezet ifjúsági csoportja adventi meglepetést tartogatott számunkra ezen a különleges délutánon.
A találkozóra egész héten várakozással készültem, s a koncertre igyekezve a templomból kiszűrődő hangokat meghallva még jobban szaporáztam lépteimet. A zenekart meglátva – ekkor még hangoltak, próbáltak a fellépők- azonnali jóleső érzés töltött el, s a legelső gondolatom az volt, bárcsak minél többen eljönnének erre a rendezvényre. A templom hátsó részébe, a konvektor mellé ültem, s minden ajtónyitásnál megörültem egy-egy újabb belépőnek.
A „színpadról” csakis az összhang megléte sugárzott mindenféle tekintetben. Jól látható nyomai voltak, hogy a zenekar tagjai jól érezték magukat így együtt. A két énekesnő, s a négy ifjú fiatalember lénye teljes harmóniát árasztott. Az örömből fakadó énekszó, az előadók közötti teljes összhang, s az egymás iránt minden pillanatban megmutatkozó figyelmesség is kihatott az előadás magas színvonalára. A hangszerek is - hegedű, gitár, szintetizátor, dobfelszerelés - érdekes módon jól megfértek egymással. Az egyházi dalok kellemes dzsesszelőadásban való megjelenítése a padokban ülők arcára mosolyt hintett. Az előadásmód - helyszínhez méltó- visszafogottsága mellett is áradt az Istent dicsőítő dallamokon keresztül a béke, melegség, nemcsak az épület magas mennyezete, hanem a szívek felé is. A röpke egy órányi idő történése a várakozásomat felülmúlta, s kifelé menet a templomból - egy-egy tekintetet, hangfoszlányt elkapva- a legeslegjobb érzés az volt számomra, hogy ezt nemcsak én gondolom így.
A szívemben mély nyomot hagyó örömöt, a koncert üzenetét magammal vittem, igazi lelki táplálékban részesültem. Hazaérve, az adventi koszorún, a soron következő rózsaszínű gyertyát gyújtottuk meg, s nemcsak a gyertya színe, lángjának ragyogása is kifejezte, hogy aznap örömvasárnap volt.
Huszárné Papp Anita