Az idén is, mint eddig minden évben megtapasztaltuk, hogy jó Urunk mindent oly bölcsen elrendezett. A héten végig kánikula volt, a gyerekek lábai siettek a templom felé, a szívük nyitott volt, a gondos asszony kezek elkészítették a finom falatokat. Isten szánkba adta az elkészített Igét, a férfiemberek mindent szépen elrendeztek, a röpipályán a homokot felrotálták, az asztalokat elhelyezték. Mindig volt, aki feltöltötte a vizilufikat, volt, aki a regisztrációnál ült, volt, aki fényképeket készített és voltak, akik otthon csendben imádkoztak. Azaz mindenki a helyén volt, legfőképpen Isten Szentlelke, Aki azt is el tudta végezni, amit mi emberileg soha nem tudtunk volna: elültetni az Ige magvait, hitet ébreszteni ott, ahol még sose volt, oldozni terheket, bocsátani bűnöket.

Olyan jó a mi Istenünk! Mi olyan kegyelmesnek és könyörületesnek ismertük meg, ahogy a hét témája is ezt üzente Jónás törénetén keresztül.

Köszönet a Titus Hitéleti Alapítvány munkájáért, akik kezünkbe adták a hét kidolgozott anyagát. Köszönet a segítőknek, akik öt napon át odaszánták magukat az Úr szolgálatára, otthon hagyva elvégezetlen munkákat, családot. Köszönet a jó szerzevő háttérért, a lelkigondozást végzőkért. Mindenért és mindenkiért hálásak vagyunk az Úrnak.

A tábort záró Pintér Béla koncert már csak hab volt a tortán. Megtelt a Faluház, és megtudhattuk az előadó énekestől, hogy ő milyennek ismeri Istent. És jó volt átélni, hogy pont olyannak, mint mi!

Urunk áldunk a gyerekhét minden pillanatáért!

psze