Egy ige versel szeretném köszönteni a gyülekezetet:
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
Ez az igevers jelentette nekem a kapaszkodót, mikor már semmi nem működött az életemben, mert én is nagyon aggódós, félős, pánikos voltam, már olyan mértékben, hogy a lelki üresség már testi tüneteket is okozott. Pedig boldog házasságban éltem, élek férjemmel, 3 gyönyörű gyermeket nevelünk, kerek volt az életünk, de egy szelet belőle üres volt, ezért kapkodtam mindenhez. Mindent kipróbáltam, keresgéltem fűben-fában az orvosságot, de valahogy semmi nem hatott nekem. Mindig Isten közelében voltam, jártam templomba, konfirmáltam, házasságot kötöttem, a gyerekeimet Református Óvodába, Iskolába járattam, de valahogy Istent nem akartam magamhoz közelebb engedi, mert féltem, hogy elveszi a személyiségemet. Féltem, hogy megváltozok és elfordulnak tőlem az emberek, barátok.
Ekkor egy ajánlásra olvastam el a Viskó című világhírű könyvet, miután ráébredtem, nem kell félnem Isten kezébe tenni az életem, mert nem akar a személyiségemtől megfosztani csak a bűneimtől.
És akkor került a gyülekezetünkbe Polgár Tibor és kedves felesége Edit, akiknek szintén hálával tartozom a sok lelki beszélgetésért és bátorításért. Ők ismertettek meg Pintér Béla zenéivel, ami által megint egy lépéssel közelebb kerültem Istenhez. Azóta olvasom a Mai Ige kiadványait, ami úgy gondolom mindig nekem és rólam szól. Egy felkérésre a gyülekezet kántora lettem, nagyon megijedtem a felelősségtől, de már hálát adok az Úrnak, hogy adott erőt és kitartást a vasárnaponkénti szolgálathoz. Amióta átadtam szívem az Úrnak, azóta betölti a szívemben az űrt, és visszagondolva az ó emberi életemre is, annyi csodát tett és jót adott nekem a Megváltó, amire csak most jöttem rá. Már említettem, hogy féltem a változástól. Igen, megváltoztam, a Szentlélek munkálkodik bennem. Olyan földi dolgok nélkül tudok élni, amiről azt gondoltam, nem lehetséges. Már tudom ha próbák jönnek az életembe, az Úr ad hozzá erőt, sőt a javamra tudja fordítani. Igyekszem Isten törvényei szerint élni, de sokszor elesem és gyarló vagyok, de tudom és hiszem Jézus jön és felemel, a tenyerén hordoz még akkor is, mikor én azt gondolom, elhagyott. Keresem még az utam, de tudom, hogy itt a helyem, itt vannak feladataim és bízom abban, hogy lámpás lehetek mások életében.
Szántó Eszter
Elhangzott november 8-án, a szabadbattyáni gyülekezet evangélizációs alkalmán.