Mezőföldi Református Egyházmegye

85. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük nagytiszteletű Bányai László lelkipásztor Testvérünket!

2015-02-24 18:23:13 / Polgár Tibor

 


85 éves jubileum


Bányai László

 

Bányai László 1930. február 27-én született Budapesten. A Fejér megyei Mányban nevelkedett. Az elemi népiskolai tanulmányai idején figyelt fel a fogékony eszű, jó tanulóra az Országos Falusi Tehetségmentés akció, közbenjárásukkal a Székesfehérvári Magyar Királyi Ybl Miklós Gimnáziumba nyert felvételt, ahol sikeres érettségi vizsgát tett. Már a gimnáziumi évek alatt megismerkedett Megváltó Urával, el is kötelezte magát mellette. Felvételt nyert a Pápai Theológia Akadémiára 1949-ben. Az iskolák államosítása, a pápai akadémia bezárása itt érte tanulmányai közben, így tanulmányait a budapesti akadémián folytatta, ahol 1954-ben kápláni vizsgát tett, majd 1955-ben a „nagypapi” (II.) lelkészképesítő vizsga letétele után lelkészi oklevelet kapott. Segédlelkészi szolgálatát Ácson töltötte. A II. lelkészképesítő vizsga után Győrbe kapott kirendelést, majd 1956 január 1-től a fülei gyülekezetbe került, mint esperesi segédlelkész. Még ebben az esztendőben a Székesfehérvári Egyházközségbe kerül segédlelkésznek, ahol 1965-ben megválasztják rendes lelkésznek, a Maroshegyi Egyházrész szervezésére, vezetésére. Maroshegy nem vált önálló egyházközséggé, Bányai László viszont maradt szeretett városában, Fehérváron, mint „primus inter pares” a két választott lelkész közül az egyik. Bár lehetősége lett volna nem egy alkalommal „átigazolni”. 1974-ig Bódás János, majd 1990-ig Szabó Sándor esperes mellett volt választott lelkész, majd Börzsönyi Jánossal, ifj. László Tiborral, Németh Tamással szolgált együtt 1995. augusztusi nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjas éveinek első 6 évében a sukorói gyülekezet helyettes lelkésze volt.

 

A gyülekezeti szolgálatain túl az egyházmegyében közel két évtizeden át szolgált, mint missziói előadó, egyházmegyei tanácsbíró,  egyházkerületi tanácsbíró.

 

A székesfehérvári gyülekezetben négyszólamú énekkart szervezett, ezzel újra életre keltette a több évtizedes tetszhalottságából a fehérvári kórust, melynek két évtizeden át volt vezetője. A kórus szervezése mellett nagy erőt fordított a diakóniai területre is.

 

Szolgálati ideje alatt újulhatott meg a Székesfehérvár-Maroshegyi imaház. A rendszerváltás után a város lelki életének fejlődésében a Székesfehérvár-Budai úti templom építésében is részt vett, alapkövét tehette le és a munkálatok elkezdését koordinálta.

 

Családja mindig segítette szolgálataiban, munkájában, felesége a biztos háttér volt, aki mindig figyelte, óvta, vigyázta férjét, de az egész családnak is biztos fészket biztosított. Két gyermekük van, László és Edit. Mindketten önálló életet élnek, életükön a „család látható nyoma” érezhető.

 

Nyugdíjas éveit Székesfehérváron tölti, Istennek hála, gyakran láthatjuk „nagy családjában” a gyülekezetben.

 

2013-ban a Dunántúli Református Egyházkerület Bányai László nyugdíjas lelkipásztort a Pro Pannonia Reformata díjjal tüntette ki.

 

 

Pétervári Imre