Mezőföldi Református Egyházmegye

(Miért) olvasunk Bibliát?

2015-03-13 22:10:25 / Polgár Tibor

 

 

A bibliaolvasás személyes (hit)életünkben játszott szerepének, fontosságának tematizálása azért is lényeges nekünk, mert mi, reformátusok az Ige egyházaként tekintünk magunkra. Az Igére újra rátalálás hozott létre bennünket, és amikor elmondjuk egyházunk történetét, abban mindig különleges hangsúlyt kap a bibliafordítás és az Ige anyanyelven történő hirdetésének, illetve olvasásának programja. Ha református vallásosságról beszélünk, azon elsősorban a bibliás-zsoltáros kegyességet szoktuk érteni, amelynek példáit a Bibliát folyamatosan olvasó – és ennek emlékét saját példányában a lap alján meg is örökítő – Lorántffy Zsuzsannától a zsoltárt énekelve arató névtelen alföldi parasztokig soroljuk. Négyszázhuszonöt éves és idén januárban hungarikummá is minősíttetett a Vizsolyi Biblia, így megint sok szó esik majd nyelvteremtő, nemzet- és kultúraformáló szerepéről.

 

Éppen ezért lehet akár lesújtó is az, amikor azzal szembesülünk, hogy a bibliaolvasás egyáltalán nem annyira magától értetődő református tulajdonság, mint amennyire annak gondoljuk. Saját kutatási tapasztalatomból hozok erre példát. Református középiskolások között a Biblia olvasásával kapcsolatos kérdéseket is feltettem egy kérdőívben. A diákok tizenegy válaszlehetőség közül választhattak, és jellemezhették saját bibliaolvasási szokásaikat annak rendszeressége, illetve az azzal kapcsolatos attitűdök mentén. A „Nem szoktam rendszeresen olvasni" lehetőség volt messze a legnépszerűbb, függetlenül attól, hogy magyarországi vagy határon túli diákok felelték meg a kérdést. A válasz előfordulásának aránya azonban nagyobb volt azok esetében, akik felekezeti vagy etnikai szempontból kisebbségben éltek lakóhelyükön, mint azoknál, akik többségnek számítanak településükön. A legnagyobb arányban azonban ott szerepelt, ahol a válaszadók nagyjából azonos arányban éltek más felekezetekkel vagy etnikumokkal. A helyzet valamit „javult", amikor összevontam a válaszokat két kategóriába: az egyik a „valahogy olvas", a másik a „nem nagyon olvas" nevet kapta. Ebben az olvasatban azok az esetek, ahol a valahogyan, de Bibliát olvasók vannak többségben, egybeesik azokkal az esetekkel, amelyekben a határon túli válaszadók felekezeti vagy etnikai tekintetben többségben éltek. A magyarországi válaszadók esetében a pozitív válaszok aránya legmagasabb (41,8%) a felekezeti kisebbségben élők esetében volt, a többségben, illetve más felekezetekkel egyenlő arányban élők esetében pedig 80% fölötti a nemleges válaszok aránya. A határon túliak esetében a pozitív és negatív válaszok közötti különbség sokkal kisebb, a más felekezetekkel egyenlő arányban élők csoportjában mindössze 2%.

 

Az eredmények tanulságosak, hiszen nemcsak a bibliaolvasással kapcsolatos problémákra irányíthatják rá a figyelmünket, hanem arra is, hogy az a közhely, amely szerint a kisebbségi léthez erősebb vallásosság, intenzívebben megélt felekezeti kötődés társul, szintén nem magától értetődő. Így pedig az a történelmi tapasztalat, amely szerint a református hit a magyarság számára nemzetmegtartó erőt jelentett, nem vetíthető ki problémamentesen sem a jelenre, sem a jövendőre. A számok mögött álló számos ok egyike, amelyre a kérdőív más adatainak elemzése is rámutatott, az, hogy a Biblia gyakorlatilag „nem oszt, nem szoroz" a fiataloknak: olvassák, megtanulják, még szó szerinti értelmezését is fontosnak tartják, de „élménytávoli" számukra. Élményközeli fogalom az, amit bárki, minden erőfeszítés nélkül, magától értetődően használ, ha el akarja magyarázni, hogy ő, illetve a társai mit látnak, gondolnak, éreznek, és amelyet könnyen megért, ha mások is ezeket használják. Afféle paradigma, alapvető hasonlat. Lorántffynak és a zsoltározva szántó parasztoknak a Biblia élményközeli volt: fogalmai, személyei életük paradigmáit jelentették. Nem a Bibliát akarták megérteni az életük felől, hanem az életüket a Biblia felől, és ez az élet értelmezésének közös horizontjává tette a Bibliát, ők pedig egyazon értelmező közösség részei lettek. Ez pedig több mint nyelvi kérdés, sőt elsősorban nem az. Nem a fordítás korszerűségének problémájáról van szó. A Biblia azért lesz élménytávoli, mert eltávolítjuk az élményeinktől. Mindenáron mi akarjuk olvasni, s nem hagyjuk, hogy a könyv olvasson bennünket. Így azután lehet ugyan hungarikum, de nem lesz közösségünkben Isten ereje, „minden hívőnek üdvösségére..."

 

 

Nagy Károly Zsolt

 

 

Megjelent a Reformátusok Lapja 2015. március 1-i számában.

 

 

Fotó: Vargosz

 

 

Forrás: www.kalvinkiado.hu