Mezőföldi Református Egyházmegye

Árusok a templomban

2015-03-20 11:33:18 / Polgár Tibor

 

 

Múltkor bementük vásárolni a Centerbe. Az egy tiszta üveg bevásárlóközpont a város közepén. Egy rakás bolt meg butik van benne. Meg persze mozi a tetején, és kávézó meg cukrászda is, ahol finom sütit lehet kapni. De a sütitől függetlenül én nem szeretek a Centerbe járni. Csak az a baj, hogy anya meg Luca igen. Nem is kicsit. Nagyon. Most is elmentünk, hogy tavaszi cipőt vegyünk. Már ennek sem örültem nagyon, mert van nekem cipőm, amit szeretek. Sportcipő, jó kényelmes. Úgy tudok vele futni az udvaron, hogy Oti se ér utol. Ráadásul piros a talpa, ami külön menő. Szóval én nem akartam új cipőt. Minek? De anya állította, hogy újat kell venni, mert ez már teljesen tönkrement, és ki is nőttem. Mondtam, hogy nem ment tönkre, csak egy kicsit levált a talpa. És nem nőttem ki, egyáltalán nem, mert ha összehúzom benne a lábujjaimat, beleférnek a cipőbe azok is.

 

De anyát nem lehetett meggyőzni. Mentünk cipőt venni. Persze ha én kapok valamit, akkor Lucának is kell. Azonnal nyávogni kezdett, hogy milyen ócska a cipője neki is. Meg itt töri a lábát, meg ott. Pedig nem is. Na, mindegy. Végül is így jártam jobban, hogy Lucának is kellett vásárolni.

 

Mert ugye én az első boltban ki tudtam választani a cipőt. Felpróbáltam egyet, és jó volt. De Luca! Hát neki aztán semmi sem tetszett. Egyikkel ez volt a baja, a másikkal az. Apával halálra untuk magunkat. A harmadik cipőbolt után apa azt mondta, hogy inkább átmegy a könyvesboltba. Én meg persze vele mentem.

 

De ezzel a Centerrel akkor se vagyok kibékülve. Mondtam is apának, hogy én is legalább úgy utálom a vásárlást, mint Jézus. Apa furcsán nézett rám. De aztán elmagyaráztam neki, hogy Jézus annyira utálta a vásárlást, hogy egyszer ostorral kergette szét az árusokat. Az ostort ő maga csinálta. Úgy, mint nagyapa. Mert nagyapa is tud ostort fonni. Nem is túl nehéz. Csak oda kell figyelni, mert négy szálból fonják, nem háromból. Na, mindegy, a lényeg, hogy Jézus is font ostort, és szétkergette az árusokat, annyira haragudott rájuk.

 

Apa nevetett, és azt mondta, hogy igazam van, de csak félig. Félig jegyeztem meg a történetet. Mert Jézus valóban haragudott az árusokra. És valóban ostort font, hogy szétkergesse őket. De nem azért haragudott, mert kereskedtek. Hanem azért, mert mindezt a templomban tették.

 

– A templomban? A templomban árultak bárányokat meg galambokat? – néztem kétkedőn apára. Mert ezt azért elég nehéz volt elképzelni. De apa azt mondta, hogy csak képzeljem el nyugodtan. Olyan volt a templom külső udvara, mint egy nagy állatvásár. Mert a zsidó szertartás szerint állatot kellett áldozni Istennek a jeruzsálemi templomban. Bárányt, galambot, gerlicét, esetleg ökröt. De nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy a pénzszerzésre figyeltek, és nem Istenre.

 

– De Mancika nénit nem zavarná ki a templomból Jézus, ugye? – kérdeztem apát, és ő azt mondta, biztos, hogy nem. Sőt. Meg is dicsérné. Mert Mancika néni árulja a templomban az újságokat meg a könyveket. Apa szerint ezzel Jézusnak szolgál, hogy minél többen megismerjék őt. Ez mondjuk igaz. Mert mi is vettünk Mancika nénitől gyerekbibliát, és odaadtam Nikónak. Meg egyébként is, Mancika néni mindig nagyon figyel az igehirdetésre. És nagyon szereti Jézust.

 

MIKLYA-LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT ÍRÁSA

 

Megjelent a Reformátusok Lapja 2015. március 8-diki számának Gyermeksarok rovatában.

 

Rajz: Damó István

 

 

Forrás: www.kalvinkiado.hu