Mezőföldi Református Egyházmegye

Járj Új Életben Jézussal! - Húsvéti családi délután a Budai úti templomban

2015-05-23 10:46:18 / Polgár Tibor

 

Mt. 21, 10-11. „Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”

 

Ima: Drága Úr Jézus! A pálmaág emlékeztet minket az örömre és a dicsőítésre, a kereszt pedig arra, hogy nagy ára volt annak, hogy követőid lehetünk. Add, hogy azok lehessünk, akik kiállnak bátran az igazságért, és világítani tudnak a sötétségben. Ámen.

 

Újból ünnepeltünk: a virágvasárnapi tömeg nagy örömét szerettük volna megmutatni a kilátogató kb. 100 főnek 2015. március 28-án. Az Úr közelít! Mindenkihez, aki kéri. Erre a jó hírre szerettük volna felhívni a figyelmet. De meg is tapasztaltuk ám! Bár Jézus nekünk nem ismeretlen, mint az akkori embereknek, sőt nagy kiváltságunk, hogy már neki szolgálhatunk, mint a mi személyes Megváltónknak. Mégis milyen jó volt átélni közelségét a készülődésben is! Bár volt fáradtság és éles szóváltás is, mennyire felemelő volt látni, az Ő közelében minden elsimul. Meg tudunk egymásnak bocsátani, sőt bocsánatot is tudunk kérni. Nem lettünk jobbak, csak jobb testvérek lettünk!

 

A tavalyi interaktív színdarabok után most nagy fába vágtuk a fejszénket: húsvéti stációkat hoztunk létre. A korábbi évekkel ellentétben most nem a játékosságon volt a hangsúly, inkább személyessé szerettük volna tenni a gyerekeinknek a Nagyhét és a Húsvét eseményeit. Nem csapatverseny volt tehát, hanem lelki élménygyűjtés, persze itt is volt ajándék annak, aki végigment minden állomáson, sőt azzal fényképezkedhetett az utolsó helyszínen.

 

De hogyan lehet „személyessé tenni”, ami már megtörtént?

 

Megpróbáltunk minél több érzékszervre hatni. Énekléssel kezdtünk a Virágvasárnapi stáción sok-sok pálmával a háttérben.

 

A legkiugróbb esemény „Jézus sírjának” (Húsvétvasárnap stáció) végigtapogatása volt bekötött szemmel. Beleborzongani, milyen sötét volt egy sziklasírban, de megnyugodni, hogy nem vagyok egyedül. (Ugyanis a gyerekek és a vállalkozó felnőttek egymás vállát fogták.) Megérinteni a hideg „köves falat”, belemarkolni a selymes lepedőkbe és megérezni az égő gyertya finom illatát. Nekünk pedig: látni a gyerekek arcát, az örömteli várakozást és a még vidámabb rádöbbenést: „Hát persze, a sír ÜRES!”

 

Megpróbáltuk „szóra bírni” a lurkókat. A Nagycsütörtöki helyszínen, a „Gecsemáné kertben” az olajfa leveleivel imádkozhattak másokért. Azokért, akik körülöttük élnek és szenvednek valamiért vagy épp nagy bajba kerültek. S azokért, akik éheznek, természeti katasztrófát szenvedtek el, vagy épp háború dúl az országukban (pl. Ukrajna). Az olajág a béke szimbóluma, nem véletlen, hogy olajfák közt imádkozott Jézus is: csak Ő tudja elhozni az igazi békét!

 

Megpróbáltuk cselekvésre bírni a gyerekeket. A Nagypénteki stációról ezt írta az egyik gyermek: „Kereszt a hegyen: leírtam a bűneimet, s a kereszt mögé tehettem. Megsemmisült!!!!” Ezen a helyen a gyerekek megfoghattak óriás szögeket, körbeülhették a keresztet, és leírhatták -előre megírt kérdésekre - mindazt, ami fájt nekik, vagy amivel ők fájdalmat okoztak embereknek és Istennek. A kereszt egy „dombon” állt: egy iratmegsemmisítő lapult alatta. Aki oda bedobta a cetlijét, örökre megszabadult a tehertől, ami nyomta, mert Jézus őérte is meghalt. Ezután már mindenki könnyedén guríthatta a következő állomáson (Húsvétvasárnap reggel) a „nagy követ”.

 

Sok-sok kézműves program színesítette még a hátralévő időt, az elmaradhatatlan csokitojásgyűjtés mellett. Jó volt együtt lenni és örülni! Még az étel is finomabb itt, az előtérben - vallották a gyerekek, talán mert az is szívvel-lélekkel készült…

 

 

Berzéné Bezdán Erika