Mezőföldi Református Egyházmegye

85. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük nagytiszteletű Vajna Lajos lelkipásztor Testvérünket!

2015-06-08 11:51:20 / Polgár Tibor

 

 

85 éves jubileum

 

Vajna Lajos

 

Személyes emlékeim. A református iskola emeleti részében lakások voltak, ennek az iskolától külön bejárata, a „civil bejáró” volt. Minden vasárnap ezen az ajtón egy házaspár jött ki a templomba. A házaspárral mindig jött egy leányka is, látszott, hogy összetartoznak. A házaspárt nagy tisztelet övezte, én ezt tudtam leszűrni. „A Főtanfelügyelő Úrék” – suttogták, mikor megjelentek. Istentisztelet után néhány emberrel néhány szót váltottak és visszavonultak az iskolába. Míg Nagyanyám mozgásképes volt és felvittük a templomba, Vele is gyakran beszélgettek főtanfelügyelő úrék. Időnként fiúk is kapcsolódtak a családhoz, róluk is suttogtak a jó veszprémi hívek. Templomkerti bandázásaink során néha összefutottam Laci bácsival, egyáltalán nem tűnt olyan harapós, morc embernek. Még velünk, abszolút apró vakarcsokkal is tudott és akart néhány szót váltani. Én magam nagyon boldog voltam, ha „Vajna Úr, Laci Bácsi” néha megszólított. Érezhető volt, hogy a kis emberkéket igyekezett magához felemelni. A családi beszélgetéseken hallottam, hogy a „nagy vereködés”-ben katonatisztként szolgált székely tanárember felett, hogy megállt a világ vihara, az Veszprémben tette le és itt is maradt. Tanfelügyelő lett, a megye pedagógusai szeretettel emlegették. Az Ő családja volt az a kis csapat, akik az Istentiszteleteken rendre megjelentek. A családból a leánykával baráti kapcsolatba kerültem, nagyon büszke voltam, hogy ez a komoly leány szóba áll velem. Megtudtam Tőle, hogy egyik fivére lelkész, de van katonatiszt, tanár, jogász is a familiában..

 

Püspöki káplánnak Veszprémbe került egy ifjú Titán. Ti tán nem tudjátok, hogy Szabó Gáborról a segesdi pap fiáról, a későbbi kecskeméti esperesről van szó. Sűrűn előfordult a káplán úr Nagyanyámnál, azaz nálunk. Nagyon megszerettük, fia helyett fiának tekintette Nagyanyám, így amikor én elkerültem Fehérvárra, Őt pedig a csőszi gyülekezet választotta papjának, tovább tartottuk a kapcsolatot. Gábor vitt át a szomszéd faluba, bemutatni a kollégának, mert „igen jó társaság van itt a Mezőföld ezen csücskében”. A soponyai lelkészt mutatta be Gábor, ekkor ismertem meg személyesen a már korábban egyszer-kétszer látott fiatalembert, Vajna Lajos nagytiszteletű urat. Mondhatni, azonnal testvérek lettünk, mely kapcsolat a későbbiek folyamán csak mélyült. Valóban, ha bármi lelki problémám volt, Gáborhoz és Lajoshoz mindig nyugodtan mehettem, megkaptam azt a támogatást, bíztatást, erősítést, amit az otthon – átmeneti hiánya miatt – nem tudott biztosítani. Később „benősültem” a „jó társaságba”, a kálozi lelkész leánya révén bekerülhettem a Györke Gyula-Incze István-Szabó Gábor-Vajna Lajos-Szabó Dezső lelkészek alkotta társaságba. Ennek az igazán összetartó csoportnak egyik lelkes motorja volt a most ünnepelni szándékolt Vajna Lajos Nagytiszteletű Úr.

 

Vajna Lajos Debrecenben, 1930. június 4-én született, elemi iskoláit Debrecenben, a Csapókerti Református Elemiben végezte, középiskoláit Debrecenben, Marosvásárhelyen folytatta, majd Zalaegerszegen fejezte be. Teológiára készült, a Pápai Akadémiára vették fel, az idők vihara azonban kifújta alóla az iskolát, annak államosítása, bezárása után Budapesten fejezte be tanulmányait. 1953-ban kápláni vizsgát tett, majd 1954-ben „nagypapizott” jeles eredménnyel. A körülmények ellenére „testébe oltott tűz” vezette a lelkészi pályára, lelkészszentelése Pápán 1955-ben történt. A szokásos kispapi „karrier” következett, Fülén Szabó Sándor esperes úr mellett segédlelkész lett, ahol megismerkedett Császár Katalinnal, aki be is kötötte a fejét 1955-ben, azóta élhetnek Isten kegyelméből boldog házasságban. Füle után Mezőkomárom, a Mezőföldi Egyházmegye legkisebb gyülekezete lett szolgálati helye, ahova 1955-ben rendes lelkésszé meg is választják. Áldozatos munkával megvalósítják a templomtető és toronysisak teljes felújítását, a torony helyreállítását és a parókia korszerűsítését. 1964-ben Soponyára választják, itt szolgál nagy odaadással és hűséggel 1979-ig. Gyülekezeti kultúrprogramokat szervez, ápolja a falu lelkét, bibliaköröket, hittancsoportokat szervez, közben neveli családját is. 1979-ben Veszprém hívja meg lelkészének, amit kellő alázattal, de nagy örömmel elfogad, itt szolgál nyugállományba vonulásáig, 1995. június 30-ig. Veszprémi szolgálati ideje alatt létesül az „Új templom”, korszerűsödik az „öregtemplom” és a parókia. Számos szervező munkája egyik eredménye a cserkészcsapat megalakulása, az ifjusági és felnőtt bibliakörök, a Nőszövetség veszprémi szervezetének megalakulása. A nagy katolikus városban elérik, hogy a Kossuth Lajos Általános Iskolában protestáns tagozat szerveződik. Mindezt a teljesség igénye nélkül soroltam fel.

 

Egyházi tisztségeket is vállalt, Mezőföldön diakóniai előadó, egyházmegyei főjegyző volt, a Veszprémi Egyházmegyénél missziói előadó és egyházkerületi tanácsbíró volt. Részt vett a Református Iszákosmentő Misszió szolgálatában, tagja lett az Ökumenikus Evangelizációs Munkaközösségnek.

 

Nyugdíjas éveiben sem tétlen, vállalja a szolgálatokat, ha felkérik. 1999-2000-ben Németh Tamás németországi kiküldetése idején a székesfehérvári egyházközség lelkésze, a „vérzivataros” időkben bölcsen, nagy hűséggel és odaadással pásztorolta a nyájat.

 

Fehérvárcsurgón él feleségével, gyakran van együtt a nagy család, hisz’ házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg, Judit, majd Lajos és András (ikrek) és Katalin zárja a sort. Lajos Bátyánk jelen pillanatban tíz unoka boldog nagypapája Katinka nagymamasága mellett.

 

 

Pétervári Imre