„Egymásnak terhét hordozzátok…”
Galata 6,2
A XXI. századi Európában, ahol oly sok mindent hallhatunk emberi jogokról, humánus hozzáállásról, szeretetről, demokráciáról, oly keveset hallunk kárpátaljai magyar testvéreinkről. Az Ukrajnában kialakult politikai helyzet egyfajta belső háborút szított, melynek nagyobbrészt az ártatlan emberek az áldozatai.
Beregszászi születésű lévén sok olyan eseményről hallok, amelyek a nagyvilág sajtójában meg sem szólalnak. Sajnos a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét az ukrán kormány igyekszik minden áron ellehetetleníteni. Az infláció soha nem látott mértékeket ölt, a közszolgáltatások díjai sokszorosára emelkednek, miközben az emberek fizetését befagyasztják, a nyugdíjakat csökkentik.
Istennek legyen hála, hogy egyházunk berkein belül élő testvéreinkkel, itt Mezőföldön éreztük annak szükségét, hogy valamilyen módon mi is szeretnénk segíteni a bajba jutott hittestvéreinken eleget téve a Galata levélben olvasható felhívásnak: egymásnak terhét hordozzátok!
Ez a kezdeményezés Esperes úr segítségével egész Mezőföldön megszólította a gyülekezeteket. Minden egyházközség magáénak érezte a feladatot, hogy gyűjtést szervezzen. Az egyházmegye elnökségének gyülekezeteinkhez intézett levelének megfelelően egy–egy húsvéti istentiszteletünk perselypénzét ajánlottuk fel az említett célra. Így összesen 1,3 millió forint gyűlt össze testvéreink adományaiból.
A következő kérdés, amely felmerült, hogy melyek legyenek azok a református gyülekezetek, amelyeknek segítséget szeretnénk nyújtani. Mindenképpen úgy szerette volna az egyházmegye vezetése, hogy olyan gyülekezeteket segítsünk, akikkel van valamilyen kialakult kapcsolat.
A beregardai gyülekezetben tettem bizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitemről, s míg teológiára nem jelentkeztem, a gyülekezet tagja voltam. Így a vezetőség úgy döntött, hogy az egyik gyülekezet legyen a beregardai gyülekezet, melyet Pocsai Vince református lelkipásztor vezet.
A második gyülekezetként a Badalói Református Egyházközség lett kiválasztva, ugyanis a Sáregresi Református Egyházközség testvérgyülekezeti kapcsolatot ápol a badalói református atyafiakkal Sápi Zsolt nagytiszteletű úr vezetésével.
Az egyházmegye úgy döntött, hogy küldöttséget küld ebbe a két gyülekezetbe. A küldöttség tagjai: nagytiszteletű Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese, nagytiszteletű Boza Kristóf, a Sáregresi Református Egyházközség lelkipásztora, Szücs-Nagy Kinga, a lepsényi és a mezőszentgyörgyi gyülekezetek segédlelkésze, és Szücs Sándor.
Május 10-én vasárnap az Esperes úr szolgált a két gyülekezetben, ahol ünnepélyesen átadtuk az egyházközségek számára szánt adományt.
Nagyon jó érzés volt részt venni az istentiszteleteken, mert bár nem lett külön bejelentve, hogy a közösségbe vendégek fognak érkezni, mégis a két templom tele volt emberekkel. Beregardóban közel 100 ember volt jelen, míg Badalóban 200 embernél is többen voltunk. Elgondolkodtató volt a számomra, hogy a kialakult helyzet ellenére Isten mellett kitartanak az emberek. Az ukrán elnyomás ellenére, aki teheti, eljár templomba, mert vágyik valamiféle közösségre, támaszra, biztatásra.
Az istentiszteleteket követően családoknál ebédeltünk, ahol nagy nagy szeretet ölelt körül bennünket. Azt láttuk, hogy ha nehéz körülmények között is vannak, és nagyon kevés az, amijük van, de azt szívesen odaadják, mint az özvegyasszony a két fillérét.
Mi, akik itt vagyunk az anyaországban, sok tekintetben gazdagnak mondhatjuk magunkat. De testvéreink, akiket egy döntés elszakított hazájuktól, talán még gazdagabbak. Szegénységben élnek, sok helyen a mindennapi eledel megszerzése is gondot jelent, de van gazdagságuk. A Jelenések könyve második részében a szmirnai gyülekezetnek írja János: „Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet, de gazdag vagy”. Gazdagság lelkiekben, hitben. Ez az a fajta gazdagság, amit senki el nem vehet, jöhet bármilyen szegénység, próbatétel, ez mindig megmarad a hívő életében.
Az adományból egységcsomagokat vásároltunk a gyülekezetek presbitériumának segítségével, melyeket ők önként vállalva eljuttattak minden rászoruló család számára. Adományt vittünk, de mi magunk is gazdagodtunk a gyülekezet bizonyságtétele nyomán. Láthattuk a gyülekezeteket, akik kitartanak minden körülmények között, s tudtunk egy kicsit könnyíteni azokon a terheken, amelyeket minden áldott nap hordoznak.
Soli Deo Gloria
Szücs Sándor