Mezőföldi Református Egyházmegye

Nincs Akadály!

2015-06-16 17:58:16 / Polgár Tibor

 

Ezzel a címmel rendezett református egyházközségünk egy különleges gyermeknapot 2015. máj. 31-én egész nap a Budai úti református templomban és az udvarán. A különleges istentisztelet ilyenkor itt már hagyomány, most a Palánta Misszió Szivárvány bábcsoportja adott elő egy kis színdarabot A szeretetre vágyó süni címmel. Utána a fergeteges „Öt érzék kalandpark” kezdődött (a gyerekek segíthettek a süninek és a kislánynak mindenféle feladat elvégzésében: titkosírás megfejtése Braille-írással, fehérbotos járás, kerekesszékkel közlekedés, felolvasógépes bibliai történet-felismerés, vakvezető kutya vezetés, csörgő- és illatdobozok felismerése). Sok más program is színesítette még a napot: íjászat, tandembiciklizés, önvédelmi karate gyakorlatok (gyerekektől gyerekeknek), dalos néptánc foglalkozás, „Átalakít-lak” és egyéb kézműves programok. Csak a regisztrált gyermekek száma 128 fő volt… Az étel elég lett és nagyon finom, a kürtöskalácsnak megint nagy sikere volt… Az időjárás tökéletes: se nem hideg, se nem meleg. Éreztük Isten kegyelmét ezen a napon! És mégis mennyi kétely volt a szívünkben előtte!

 

1. Mi a mi feladatunk a gyülekezetben? Ez a mi gyülekezetünk feladata a mai világban? Igény van-e erre, kell-e nekünk ekkora feladatot bevállalni: több száz ember „szórakoztatását” és étkeztetését ellátni, miközben kevesen vagyunk aktív egyháztagok a Budai úti gyülekezetrészben? Belül éreztük, igen, ez fontos, és minden külső akadályoztatás ellenére minden nap volt valamilyen megerősítés számunkra. „Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2, 10) Isten sok embernek nyitotta meg a szívét: sokan jöttek „külsősök”, a segítők száma elérte a 80 főt!

 

2. Sokan érezzük hamisnak ezt a címet. Vakok ezek? Nem látják, mennyire sok akadály van??? A magyar törvényekben, az utcákon és épületekben, s főleg az emberi szívekben. Down-szindrómás kisfiút nevelek, átkerültem - akaratomon kívül - a nem egészségesek táborába. Mindennap megküzdjük a hit harcát, kicsiket és nagyokat: tudom, mennyi akadály és korlát van kívül és belül. Igen belül, mert a legnagyobbak bennünk vannak, hiszen újból aktívan részt venni egy közösségben, jól megélni a sok feszültséget és fáradtságot vagy nyíltan felvállalni kisfiam hiányosságait és lemaradásait, óriási belső tusa. Korlátozottságunkban milyen vigasztaló ez az Ige:

 

„...sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,39)

 

Semmi akadály nincs Isten és ember, s főleg Isten és a gyermekek közt, s mivel Isten ennyire szeret minket, nekünk is ezt a határtalan szeretetet kell megélnünk egymás felé.

 

Szerettük volna, hogy gyülekezetünk gyermekei megismerjék a nem átlagos emberek kihívásait, és felismerjék mennyire fontos ez az üzenet: NINCS AKADÁLY! Annak, aki  továbbadja a szeretetet, és annak, aki elfogadja azt.

 

A színdarabban a szúrós, örökké dühös és magányos sünit megszeretgette egy kedves kislány, nem kis fájdalmat okozva ezzel magának. Ez számára is óriási kihívás volt, de mivel Jézustól az önfeláldozás példáját látta, vállalta a sérüléseket, csakhogy boldognak láthassa a kis sünit.

 

Elfogadni is nehéz a szeretetet, a másik, az „egészséges” ember közeledését. A süninek oly sok tüskéje volt, hogy már azt hitte, sosem fog megváltozni. Már hozzászokott, hogy őt csak elkerülni lehet, és neki soha nem lesz igazi barátja, s közben pedig annyira vágyott a szeretetre…

 

Boldog lett végre, mert rájött, a kislányt Jézus küldte, Ő az, akinek a kicsiny és a sérült is fontos! Ez a kislány ezért vette őt észre, ezért ölelte meg szúróssága ellenére, s ezért lett a barátja. A süni csak így tudta legyőzni félelmét, s megbízni a kislányban.

 

Bárcsak gyerekeink példaképei lehetnének!

 

Ezért örültem ennek a napnak, s köszönöm a szervező gyülekezeti tagunknak, családjának és kollégáinak, hogy megszervezték ezt az óriási élményt.

 

Külön köszönet még:

 

A vakvezető kutyusnak és két gazdájának: Hegedűs Angéla Juditnak és Csapó Endrének.

 

Az Alternatíva Mozgássérült Egyesülettől Tarsoly Mártának és férjének, Somogyi Tibornak.

 

A Vakok Állami Intézetétől Lebcelter Orsolyának, Spindler Mariannak és V. Tatár Annának.

 

Segítőiknek: Lebcelter Zoltánnak és Tarcsafalvy Attilának.

 

A tandembicikliket a Székesfehérvári LIONS Klubnak és Lebcelter Orsolyának köszönjük.

 

 

Berzéné Bezdán Erika