Mezőföldi Református Egyházmegye

A Talentum Református Általános Iskola Határtalanul pályázat kapcsán megvalósult 7-es osztálykirándulása

2015-08-27 21:18:32 / Polgár Tibor

 

2015. június 4.

 

Az osztály izgatottan várta június 4-ét, amikor reggel buszra szálltunk és elindultunk a négy napos felvidéki osztálykirándulásra. Utunk első állomása egy kis falucska a Nyitra és a Zsitva folyó találkozásánál, melynek neve Martos. Itt meglátogattuk az ott lévő református iskolát. Fogadásunkra az ottani gyerekek vidám műsorral készültek. Mi pedig előadtuk a június 4-i emlékműsorunkat. Ezután mindkét iskola vezetősége testvériskolai nyilatkozatot írt alá. Majd megkértük a martosiakat, hogy egy lepedőn rajzolják körül a tenyerüket, amit elhoztunk Fehérvárra, és megkértük a mi iskolánk tanulóit, hogy ők is tegyék meg ugyanezt, hogy ezzel megvalósítsunk egy jelképes kézfogást a martosi és a fehérvári gyerekek között. A tanulókat kérdezve megtudtuk, hogy náluk fordítva vannak az érdemjegyek: így a jó feleletet egyessel jutalmazzák, és a lusta diák kapja az ötöst. És képzeljétek, hogy tovább járnak iskolába, mint mi itt Magyarországon: a vakáció náluk csak júliusban kezdődik.

 

Ezután felkerestük a martosi templomot, ahol a tiszteletes mesélt nekünk az itt lakó emberek múltjáról és jelenéről. Megtudtuk például, hogy az itt élő emberek nehezen keresték kenyerüket, nem dúskáltak anyagi javakban, de annál inkább jellemző rájuk a lelki gazdagság. Fontos számukra a magyarságuk, amit a templomba kirakott zászló is jelez. Sétáltunk még a Feszty parkban, mely Feszty Árpád festőművészről kapta a nevét. A magyarok bejövetele című körképén állítólag martosi emberek arcát festette meg.

 

Délután a Füleki várban tettünk látogatást, mely egy vulkáni kúpra épült a 13. században. Fülek nevét eredezteti egy Füles nevű kutyáról, de élt itt egy Fulkó nevű nem éppen erkölcsös várúr is, és az is lehet, hogy ő róla nevezték el a várost. A várnak több tulajdonosa is volt. Árulással török kézre került, majd mielőtt a magyarok visszafoglalták volna, a törökök felgyújtották. Ma egy tornyát felújították, és időszaki kiállítások látogathatók benne.

 

Késő délután volt már, mikor elindultunk Várhosszúrétre a szállásunkra. Mielőtt odaértünk volna, a busz ablakából egy másik vár látványa tárult elénk, Krasznahorka vára. Ennek a várnak a tetőszerkezete sajnos néhány évvel ezelőtt emberi gondatlanságból leégett, ezért most nem látogatható, felújítás alatt áll. Megérkeztünk a szállásunkra, majd egy finom vacsora elfogyasztása után népi táncot járhattunk a közeli kultúrházban.

 

2015. június 5.

 

Friss ébredés után megreggeliztünk, és 8 órakor autóbuszba szálltunk, majd egy órás kényelmes utazás után megérkeztünk Kassára, a Felvidék kulturális központjába, amely egyben Pozsony után a legnagyobb város. 250000 főnyi lakosának ma már csak 2,5%-a magyar. Ma is jelentős acélipari központ.

 

Szépen felújított sétálóutcáján megtekintettük a Nemzeti Színházat, megcsodáltuk a zenélő szökőkutakat. A Szent Erzsébet dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc fejedelem és édesanyja Zrínyi Ilona szarkofágját. Főhajtással és a Himnusz eléneklésével adóztunk emléküknek. Utunk a rodostói házba vezetett, mely pontos mása az eredetinek, ahol Rákóczi száműzetésben élt. Itt felidéztük életútjának fontosabb állomásait és megrendülten néztük meg az eredeti filmet a hamvak 1906-os hazahozataláról. Az eredeti házból több berendezést is hazahoztak ekkor, pl. a mennyezetet, és néhány szekrényt. Érdekességként megtudtuk, hogy Rákóczi nagyon szerette az asztalos munkát, maga készítette a karosszékét.

 

Ezután nagy örömünkre szabad program keretében felfedezhettük a belváros fagyizóit és egyéb látnivalóit.

 

Kassa nagy szülötte még Márai Sándor író. Az ő szobránál a hazáról szóló szemelvényeket olvastunk fel.

 

A városi séta után egy csodálatos természeti környezetben folytattuk programunkat, melyet Szádelői-völgynek neveznek. Itt tanulmányoztuk a karsztjelenségeket. Utunkat a zubogó patak hangja és helyenként 200-300 m magas égbetörő sziklák kísérték.

 

Krasznahorkaváralján megnéztük Andrássy Dénes és felesége mauzóleumát. A síremlék belső terét a világ számos tájáról hozott márvány és féldrágakő díszíti.

 

A vacsora előtt látogatást tettünk még a várhosszúréti katolikus templom temetőjében, ahol kopjafa emlékeztet a II. világháborúban elesett katonákra. A kopjafára nemzeti szalagot kötöttünk és elénekeltük a Szózatot.

 

A vacsora után a fiúk és a lányok között vetélkedőt tartottunk az eddig hallott történelmi, földrajzi és irodalmi ismeretekből.

 

2015. június 6.

 

Az osztálykirándulásunk harmadik napján nagy izgalommal készültünk az előttünk lévő túrára. Podlesokra a Hernád-áttöréshez indultunk. Utunk során kanyargós szerpentineken értük el Dobsinát, onnan pedig tovább mentünk a szlovák paradicsomba. Az 5 km-es túra legizgalmasabb része volt, mikor a sziklafalba vájt vastálcákon kellett egyesével áthaladnunk úgy, hogy alattunk a Hernád folyó hömpölygött. A nem kis bátorságot és ügyességet igénylő túrát mindenki teljesítette, az osztály ötösre vizsgázott kitartásból és egymásra figyelésből.

 

A szabadban eltöltött ebéd után Lőcse felé vettük az irányt. Lőcse jelentős szász város volt, a városháza épületét a Fekete város című filmből ismerhetjük. Megnéztük még a Szent Jakab templomot, mely gyönyörű faragott oltáráról híres. Fáradalmainkat egy kellemes fagyizással pihentük ki, majd új erőt gyűjtve Szepesszombatra indultunk, amely Poprád egyik külvárosa. Rövid sétát tettünk a főtéren, majd koszorút helyeztünk el a 48-49-es szabadságharc emlékművénél.

 

Ennek a napnak a természeti látványossága volt a Magas Tátra, amelyben távolról gyönyörködtünk. Felidéztük a fiatal lánchegységről tanultakat.

 

Ezek után hazaindultunk Várhosszúrétre és a nap utolsó programjaként íjászkodásban tehettük próbára ügyességünket.

 

2015. június 7.

 

A finom reggeli után búcsút vettünk a szállásunktól és elindultunk Rozsnyóra. A szépen felújított négyzet alakú főterén megcsodáltuk a régi bányászváros épületeit. Találtunk egy óriási padot, melyre szinte az egész osztály egyszerre ráfért.

 

Losoncon emléktábla hirdette Petőfi Sándor itt jártát. Rá emlékezve egyik társunk felolvasta a Szabadsághoz című versét.

 

Gácsfalun megcsodáltuk a fából készült haranglábat, majd hazafelé vettük utunkat. Utolsó állomásként megálltunk Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházban. Itt sok érdekességet megtudhattunk az író életéről, többek között azt, hogy kétszer vette feleségül ugyanazt a hölgyet. Szobránál koszorúztunk, majd elolvastuk egyik novelláját A jó palócok című novellagyűjteményből. A buszon hazafelé még felelevenítettük a négy nap eseményeit. És hogy mik ezek az emlékek? Erről had álljon itt néhány mondat egyik osztálytársunk megfogalmazásában:

 

„A Felvidékről sok dolgot hoztam haza emlékként. Hazahoztam a felvidéki magyarok szeretetét, összetartozás-tudatukat. Hazahoztam emlékeimben az Északi Kárpátok hegyeit, amiknél nincs szebb a világon. Hazahoztam az érzést, magyarnak lenni gyönyörűség.”

 

A kirándulásról készült képek itt nézhetőek meg.

 

 

Forrás: www.albaref.hu