Mezőföldi Református Egyházmegye

„Hívő emberek vagyunk, reménységben élünk, imádkozunk!” - Interjú Józan Lajos kárpátaljai református lelkipásztorral

2015-09-03 20:57:39 / Polgár Tibor

 

- A Huszti Református Egyházközség régi épületének felújítási munkálatait szeretnénk elkezdeni. Ez a feladat azonban olyan anyagi terhet jelent közösségünk számára, amelyet önerőből semmiképpen sem tudunk megoldani - mondta interjúnkban Józan Lajos kárpátaljai református lelkipásztor, aki gyülekezetünk hívei számára személyes látogtása alkalmával fejezte ki köszönetét adakozó készségükért. A huszti gyülekezet lelkészét a kárpátaljai magyarság helyzetéről, a testvérkapcsolati lehetőségekről és az orosz-ukrán válságról kérdeztük.

 

 

Lelkipásztor úr és kísérete több, mint 470 kilométert tett meg Kárpátaljáról, hogy a Székesfehérvári Református Egyházközséghez érkezzenek. Először hadd kérdezzem meg, hogyan utaztak?

 

Reggel nyolc órakor indultunk Husztról, és este hét órára meg is érkeztünk. Az ukrán-magyar határon körülbelül egy óra alatt megtörtént az átjövetelünk. A feleségemmel már harmadik alkalommal járunk Székesfehérváron, egyházközségünk főgondnoka és algondnoka a feleségükkel azonban először érkeztek.

 

Mi a megtisztelő látogatásuk célja?

 

Somogyi László református lelkész testvérem a közelmúltban, hallva a térségünkben zajló háborús híreket, levélben arról érdeklődött, hogyan élünk, miben tudnának segítséget nyújtani? Érdeklődésére gyülekezetünk nevében beszámoltam arról, milyen körülmények között éljük a mindennapjainkat. Egyházközségünkben a megélhetési gondok mellett egy másik problémával is szembesülnöm kellett. A gyülekezet birtokában áll, már húsz éve régi ingatlanjaik egy része. Ezek közül néhány ingatlan rész egy korábbi felújítás alkalmával már megújult, s jelenleg a lelkészlakás, a hivatal és a gyülekezeti terem található benne. Az ingatlanok másik része - közel ugyanakkora alapterületen - jelenleg is romos állapotban áll. Arra kértem Somogyi lelkipásztor urat, hogy amennyiben erre lehetőséget lát, vonja be a fehérvári gyülekezetet segíteni, hívja fel figyelmüket adakozásra. A válasz hamarosan meg is érkezett hozzánk: kérésünk meghallgatásra talált. Egyúttal arra kértek bennünket, hogy a huszti egyházközség vezetői közül jöjjünk el néhányan, szolgáljunk a fehérváriak között, tájékoztassuk a híveket arról, hogy milyen helyzetben vagyunk otthon.

 

A két református gyülekezet között a testvérkapcsolat kezdetei visszanyúlnak egészen 2006-ig. Fel tudná sorolni a kapcsolatrendszer kiépülésének meghatározó pillanatait?

 

Egy alkalommal Németh Kornél, a székesfehérvári gyülekezet presbitere jelent meg egyházközségünkben, s elmondta, Magyarországról jött, Beregszászba látogatóba érkezett. Nagyon megtetszett neki Huszt vára és a templomunk. Beszélgetésünk során megemlítette, hogy a székesfehérvári református gyülekezet hosszú távú terveiben testvérkapcsolatait szeretné bővíteni. Erdélyben, Felvidéken és Délvidéken már rendelkeznek ilyen kapcsolattal, de Kárpátalján még nem. Kornél végül megkérdezte, hogy a huszti reformátusoknak nem lenne-e kedvük ebben a testvérkapcsolati bővítésben részt venniük? Érdeklődése számomra is kedvesnek tűnt, főleg azért is, mert akkor még mi sem rendelkeztünk anyaországi gyülekezeti kapcsolattal.

 

Jelenleg hány testvérkapcsolattal rendelkeznek a fehérváriakon kívül?

 

Huszt városa Nyírbátorral rendelkezik még kapcsolattal, de az önkormányzati szintű, amely a mi gyülekezeti életünket nem érinti.

 

Hogyan folytatódott akkor ez a kapcsolatépítés?

 

A huszti gyülekezethez hamarosan többen is érkeztek Székesfehérvárról, két évvel később pedig már meg is rendezték a magyar-magyar testvérkapcsolati találkozót. A fogadtatás olyan jól sikerült, hogy a következő találkozó helyszínéül Huszt városát jelöltük meg, s azóta már le is bonyolítottuk az elmúlt esztendőben. A hét éve tartó kapcsolat során folyamatosan érezzük a testvéri szeretet megnyilvánulásait, most azonban a felénk forduló gondoskodó szeretet egy másik formában valósulhat meg, hiszen a gyülekezetünk egyik épületének rekonstrukciós munkálatainak megkezdése előtt áll. Az építkezés olyan jelentős anyagi terhet jelent számunkra, amelyet közösségünk önerőből semmiképpen sem tudna megoldani. A székesfehérvári reformátusok szeretnék kifejezni szeretetüket és adakozó készségüket, mi pedig szeretnénk élni a lehetőséggel és köszönettel elfogadjuk.

 

Mi jellemző most, számokban kifejezve Huszt városára és az ott élő reformátusságra?

 

Becslések szerint körülbelül harmincezres lélekszámú lehet a település. Már a régi világban is kisebbségben éltek itt a magyarok, a többséget a ruszin és ukrán nemzetiségűek adták. A kicsiny, de ősi református gyülekezetünk korábban szebb napokat is megélt, a mostanihoz képest jóval nagyobb lélekszámmal. Még hetven évvel ezelőtt is hatszáz tagot számlált, ez a szám mára 250 főre apadt. Magyar nyelvű gyülekezettel a római katolikusok rendelkeznek Huszton, de az ott szolgáló plébános már két nyelven tartja a misét, közösségük annyira elszlávosodott. A szláv nyelv terjedése református közösségünkben is érződik, az ifjak ajkát már nagyon nehezen hagyja el magyar szó. Mivel a születések száma egyre kevesebb, ebből következik, hogy a keresztelők száma is kevesebb. Közösségünk fogyó tendenciát mutat. Egy éve tart a háborús helyzet az országban, még pontosabban Ukrajna keleti részében. Az ágyúdörgést és puskaropogást nem halljuk ugyan, és Istennek hála, a gyülekezetünkben olyan halottunk sincs, aki a harcmezőn esett volna el, de két fiatal egyháztagunk már megkapta a katonai behívóját, így ők távol vannak tőlünk.

 

Gyülekezetük fiataljait nem a harcmezőre hívták, hanem tartalékosnak, úgynevezett háttérszolgálatra. Van reménység arra, hogy épségben és minél hamarabb visszatérhessenek szeretteik körébe?

 

Ezt nagyon szeretnénk, s még inkább a családtagjaik. Reméljük, hogy a harcmezőre a későbbiek során sem vezénylik ki őket, bár azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha egyszer megkapták a katonai behívót, akkor ez azt jelenti, hogy továbbra is benn tartják és folyamatosan képezik őket, hogy szükség esetén alkalmassá váljanak harcászati bevetésre. Azt kell mondjam, szomorú ez a helyzet. Nem tudjuk, mikor ér véget ez a konfliktus. Hiába írták alá a tűzszünetet a harcoló felek, valójában egyik fél sem tartja be, a harcok újból és újból fellángolnak.

 

A háborús légkört hogyan élik meg a mindennapokban?

 

Egyre inkább romlik a pénz értéke, s vele együtt az életszínvonal is. Akiktől egy esztendeje még nem hallottunk panaszt, már azok is egyre többet emlegetik, hogy számukra nehezebbé vált az élet. De ilyen helyzetben is meg kell állni valahogy. Hívő emberek vagyunk, reménységben élünk és imádkozunk, hogy jobb legyen.

 

A hazai sajtó Ukrajnát mint kiemelt háborús övezetet igyekszik lefesteni olvasóinak, a külpolitikai hírek pedig arról szólnak, hogy a térség – történelme során sajnos nem első esetben -, nagyhatalmak ütközőzónájává vált. Lényegében az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország politikai erőterében találta magát az ország. Kárpátalján és szűkebb környezetükben mindebből mit látnak, tapasztalnak?

 

Az Ukrajna élén álló jelenlegi politikai vezetés elkötelezettje az európaiságnak, ebből következik, hogy az Európai Uniótól nem távolodni, hanem közeledni kíván. Kérdéses persze, hogy az az unió, amely a békére törekszik, igyekszik-e arra, hogy Ukrajna is minél előbb az európai övezet tagjává válhasson? Az uniónak sem lehet célja, hogy nemzetek szétszakadjanak, hanem, hogy inkább egyesüljenek. Azonban, ami kialakult az ukránok és az ország keleti határához közel élő orosz nemzetiségek között, abban sajnos az unió, meg az orosz hatalom „keze” is benne van. Hogy ennek az egész folyamatnak mi a végső célja, nem tudjuk megállapítani, mint ahogy azt sem látjuk világosan, hogy Amerikának mi a valódi szándéka, hiszen nélküle sem történhetnének ezek az események. Ugyanakkor utóbbiak is elkötelezettjei a békének.

 

Egyházi segélyszervezetek is látogatják a térséget?

 

A Görög Katolikus Egyház, a Római Katolikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház egyaránt rendelkezik diakóniai szervezettel, amelyek rendszeresen eljuttatják szeretetadományaikat, humanitárius segítségüket a rászorulók számára. Közben nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az olyan nehéz sorsú családoknak is segítséget nyújtsanak, amelyekben a fronton elesett katonák hozzátartozói élnek.

 

 

Szöveg: Szűcs Gábor