Mezőföldi Református Egyházmegye

Olvasások és öröm

2015-11-27 07:50:02 / Polgár Tibor

 

 

Ez a szöveg nem akar mással foglalkozni, mint a bibliaolvasással, amely a maga egyértelműségével együtt is annyi kérdést, kétséget, nehézséget, bűntudatot vet fel az emberben. Pedig a bibliaolvasás nem akar sem evidencia, sem vívódás tárgya lenni. Az akar lenni, ami: csodája annak, ahogy a kijelentés szavait újra és újra felolvasva közösségbe kerülünk a meghalt és feltámadott Jézus Krisztussal, akiben Isten kijelentette magát, Szentlelke által pedig egymással.

 

 

Felolvasni csodálatos dolog. Azonban az, hogy valami, ami megtörtént, felolvasható legyen, először le kellett jegyezni. Hány és hány olyan helyzetre tekintünk szomorúan vissza, amikor hallgatni, figyelni, jegyzetelni kellett volna az elszálló szavakat, mert akkor még nem éreztük annak a súlyát, hogy a szavak után száll egyszer kimondójuk, és nem lesz honnan elővennünk őt többé. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy régen volt dolgokról mesélünk a szeretteinknek, mintha csak ma lennének, mert beleértünk abba, amit egykor láttunk – beleérünk apáink-nagyanyáink korába, élethelyzetébe, és jó lenne elővenni őket, legalább a leírt szavaikat, hogy könnyebben kiigazodjunk általuk magunkon.

 

Leírni kellett volna sok mindent, és újra és újra felolvasni, hogy az utánunk jövők előtt is valóság legyen az is, amiről régebben nem volt szabad beszélni. Annyi mindent meg kellett volna őrizni, hogy most, a mában kiigazodhassunk önmagunkon, és kapaszkodót adjunk a mieinknek, hogy majd, ha kell, legyen mivel párbeszédbe kerülniük, ha kérdéseik vannak magukról, életről, halálról, kapcsolatokról, hitről, szenvedésről. Mert lesznek kérdéseik, és mert az ember keresni fog valamit, valakit, aki válaszol, megfejtést, receptet ad neki, amit pontosan végrehajtani kell, amivel nem kell párbeszédbe kerülni.

 

Isten kijelentette magát Igéjében, beszélt az emberhez, leíratta szavát, rendelkezéseit – és testté lett, nemcsak szövegtestté, hanem valóságossá Jézus Krisztusban, aki mind a mai napig velünk van ígérete szerint az írott Igében, Szentlelke által, hogy mi is vele lehessünk, és általa egymással. A bibliaolvasás, a felolvasás közösségi, közösségteremtő műfaj – nem kapcsolódik szükségszerűen össze a magyarázattal, azonban mindenképp igényli a reflexiót. Igényli, hogy kimondjuk vagy végiggondoljuk, miben szólított meg, miben érintett meg a felolvasott kijelentés. Szüksége van a párbeszédre, amelyből olyan kevés van, Ige és igehallgató párbeszédére, szükséges metszéspontot találni a Biblia egyéni, közösségi és liturgikus olvasása, a közösségi összetartozás magától értetődősége, a csak intellektussal és a csak érzelmileg közelítés között. A Bibliát kell vasárnap, az istentiszteleti közösségben olvasni, kell bibliaórán tanulmányozni, kell otthon sírva vagy örvendezve, nem feltétlenül értve, de érzelmileg mélyen bevonódva forgatni. Mindegyik olvasásra szükség van. Olvasásra szükség van.

 

Isten Igéjében ott vannak egyéni és közösségi történeteink – a hatvanhat könyv szövegében is, de nem csak ott. Ott vannak a szakadozott, újrakötésre szoruló, régi bibliákba dugdosott könyvjelzőkben, gyermekrajzokban, fényképekben és képeslapokban, aláhúzott sorokban, régi-régi levelekben, futólag beletömött blokkban, ha épp már nem akadt kézbe más megragadni, megjelölni a szót. A könyvbe került sok-sok emlék, bizonyosság, megélt találkozás új történetet bont ki az előtt, aki kézbe veszi: az utat, amelyen Istenünk, az Úr vezetett bennünket.

 

Mi a célja a bibliaolvasás néha zavaróan magától értetődő, mégis titokzatos folyamatának? Mi a célja Istennek, amikor újra és újra találkozni akar a tőle elszakadt emberrel? Azt akarja, hogy boldogok legyünk – nem tettek, nem akarás, nem kínlódás árán, hanem egyedül kegyelemből, hit által, Krisztussal találkozva a Szentírás olvasásában. Mert, ahogy a Jelenések könyvében olvassuk: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van." (Jel 1,3)

 

 

Bagdán Zsuzsanna

 

 

Megjelent a Reformátusok Lapja 2015. november 15-diki számában.

 

 

Fotó: www.biblesocieties.org

 

 

Forrás: www.kalvinkiado.hu