Mezőföldi Református Egyházmegye

„Amikor pedig te böjtölsz..." Máté 6,16–18

2016-02-22 07:03:35 / Polgár Tibor

 

 

Már kapható Fekete Ágnes: 40 nap – Böjti áhítatos könyv című kötetének frissen megjelent, harmadik kiadása. Ezek a rövid, a böjt egy-egy napjára szánt gondolatok most is hasznos segítséget jelenthetnek mindazok számára, akik elmélyülést, imádságos csendet keresnek a húsvétra készülés időszakában. Ízelítő a könyvből:

 

4. nap, szombat

 

„Amikor pedig te böjtölsz,... böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád..." Mt 6,16–18

 

Jézus számára természetes a böjt. Mi reformátusok felszínes vizsgálódással azt mondjuk, hogy a reformáció elvetette a böjtöt. Nem így van. Csupán azt hangsúlyozták reformátoraink, hogy a böjt lényege az imádság, az Istenre figyelés, és nem a koplalás.

 

Ha csak külsődleges módon közelítjük meg a böjtöt, üres szabályokká alakulhat. Nyilván nem lehet az a lényege, hogy most nem disznóhússal, hanem hallal lakom jól. Mégis szükségünk van a test megfegyelmezésére. Akármilyen jónak tartjuk magunkat, azért a testünk lusta, önző, pontosan úgy, ahogyan Péteréké is az volt, amikor a Gecsemáné- kertben elaludtak. Nem voltak képesek Jézussal együtt imádkozni egy kellemes húsvéti vacsora után. Testünk néha ehhez a történethez hasonlóan átveszi az irányítást, és nem engedi, hogy a lélek igenlése megvalósuljon.

 

Itt is két véglet fenyeget bennünket, mint annyiszor az életben. Vannak, akik azt mondják: Isten boldogságot akar adni, Krisztus megszabadított. Milyen őrültség mindenféle önsanyargatásról beszélni! Azok mondják ezt, akik képtelenek a fegyelemre, és így igazolják vissza saját maguk lustaságát. A másik véglet, amikor valaki szenvedéseivel szinte érdemeket akar szerezni, és úgy érzi, már-már a Megváltóhoz közelít az élete. Jézus nekik mondja: Kend be a fejedet, mintha ünnepelnél, hogy senki ne lássa böjtödet! Ne úgy élj, hogy szemrehányás legyen minden tetted a többi ember számára! Dietrich Bonhoeffer írja Követés című művében: „Jézus nem a keresztyén ember vidám arcára gondol, mint mintaképre, hanem arra, hogy a helyes magatartás elrejtett, nem tud magáról. A szem sem látja magát, csak a másikat. Ez az elrejtettség egyszer nyilvánvalóvá lesz, de csakis Istenben és nem önmagában."

 

Befelé figyelni, nem képet mutatni magunkról, hanem önmagunkat adni. Az evangéliumokban sokszor olvashatunk történeteket, amelyekben két-két ember szerepel. Ezekben a történetekben Jézus mindig az ellen szól, aki a másikról beszél. Ott van például a bűnös ember és a farizeus imája. A vámszedő csak annyit tud mondani: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek." Míg a farizeus: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember..., vagy mint ez a vámszedő is" (Lk 18,11.13). Egy kicsit oldalra nézett imádság közben, nem csak Istenre figyelt. De hasonló Mária és Márta története is. Márta azt kérdezi Jézustól: „Nem veszed észre a testvéremet?" Mária pedig csak Jézust vette észre. Egyszerűen nem jutott másra a figyelméből. A tékozló fiú is csak ennyit tud mondani: „Atyám, fogadj be!", míg a bátyja: „Ennek levágod a tulkot és nekem még egy kecske sem jár?" A történetek egyik szereplője mindig egy irányba néz, a másik pedig ide-oda figyel, megosztja magát, oldalra sandít.

 

A böjtölés lényege az, hogy csak Isten létezzen számomra. Nem osztom meg a figyelmemet senkivel és semmivel. Ezt a figyelmet adja meg nekünk Isten! Ámen.

 

 

Forrás: www.kalvinkiado.hu