„Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük.”
(Mt 18, 20)
2016. április 3-án vasárnap délután meghívott vendégeink, Hermann Lídia és Mentler Gyuláné Molni tartották az Imádkozó édesanyák című délutánt gyülekezetünk Budai úti templomterében.
Mindannyian tapasztaljuk, hogy a családokat és még a keresztyén családokat is milyen nehéz egyben tartani, megőrízni a szeretetet, a türelmet. Ehhez egyedül Isten tud adni naponként erőt és kitartást, amihez nagy segítség a közös imádkozás, egy imakör. Az Imádkozó édesanyák honlapján minden héten van egy imalap, amit Lídia állít össze. Ez a vezérfonala egy-egy ima alkalomnak. http://www.imadkozoedesanyak.hu
Több szakaszból áll: az első Isten hatalmának, nagyságának megköszönése, az Ő dicsőítése a leírt bibliai Igék felolvasása után.
Majd a bűnbánat következik, ezt mindenki csendben, négyszemközt Istennel beszéli meg. Ezután a hálaadó imák következnek az odaillő bibliai Igék elolvasása után, amikben hálát adunk Istenünknek mindenért, és mindenkiért, természetesen konkrétan, a saját életünkre nézve. Hiszen ezt tanácsolja Pál apostol: "...imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." Filippi 4: 6-7.
Majd a közbenjárás következik, az imakérések megosztása és közös imádkozás. "Ha többen imádkozunk valakiért, a teher is könnyebb lesz" - mondta Lídia és Molni és ez valóban így van.
Megtapasztaltam és tapasztalom folyamatosan egy ilyen imacsoportnak az áldását: közösen hordjuk egymás terhét, majd a hétköznapokban eszünkbe jut az, akinek nagy szüksége van az imádságra és bárhol, bármikor el lehet mondani érte egy imát. Lelki fegyverzetként látom az imádkozást: páncélként, pajzsként, kardként, amit Isten ajándékozott nekünk, hogy harcolhassunk a gonosz erők ellen, és Urunk segítségét kérhetjük. Hatalmas ajándék és kiváltság az, hogy Ő megbíz bennünket ezzel a feladattal. Az imádság közvetlen telefonkapcsolat a Mindenható Istennel, amit Ő mindig meghallgat. Ezt a gondolatot olvastam régen és azóta is gyakran eszembe jut.
Természetesen az ima nem egy kívánság automata, hiszen Istenünk tudja a legjobban, hogy mi a jó nekünk. Fontos ennek a tudatában lennünk, és ezt akarni: "Úr Jézus minden a te tökéletes akaratod szerint történjen".
Az imáinkkal letesszük Isten lába elé a kéréseinket és Ő azt tesz vele, amit jónak lát. Ez békességet, biztonságérzetet ad, még akkor is, ha nagyon nehéz a baj és a probléma.
Az elmúlt hetekben a Jelenések könyvében ezt a gyönyörű Igét olvastam: "Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival." Jelenések 5:8 /A tömjén kellemes illatú füstölőszer./
A legutóbbi istentiszteleten pedig ez volt az alapige: „Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között...." (2Kor 2,15-16) Elgondolkodtató számomra ez az összecsengés.
Mindenkit bátorítok arra, hogyha szeretne valakivel együtt imádkozni, de még nincsen kivel, akkor kérjen Istentől egy imatársat. Őszintén elmondhatom, nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy ajándékot kapok minden alkalommal az imakör révén: bátorságot, reményt, erőt és az Isten hatalmának látható működését, ahogy megváltoznak a dolgok, az emberek, és mi magunk.
Van, amikor meglepően hamar kap az ember választ a Mindenhatótól, van, amikor éveket kell várni, de mindennek célja és oka van és a Teremtő Isten tudja a legjobban, hogy mi miért történik.
"Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van...." Róma 8,28
Szabó Demény Monika