Mezőföldi Református Egyházmegye

Élménybeszámoló a „Ne szívd meg!” pályázaton nyert osztálykirándulásról

2017-07-03 08:35:44 / Polgár Tibor

 

2017. június 23. (Péntek)

 

A "Ne szívd meg!" pályázaton nyert kirándulást már mindenki izgatottan várta. Sajnos az egész osztály nem tudott részt venni a kiránduláson, így kilencen indultunk el tizenegy órakor. Háromnegyed tizenegykor már a csomagokat pakoltuk az iskolabusz hátuljába. Miután mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk kirándulásunk első úti célja felé, a Gaja-völgyi Tájcentrumba. A túra előtt mindenki összeszedte a legszükségesebb dolgait, ezután nekivágtunk.

 

 

A fás, síkabb vidéket kis idő múlva meredek, sziklás magaslatok váltották fel, amik egy hűvös vizű patakkal együtt szinte végig elkísértek minket utunk során. A legtöbben megpróbáltunk felmászni az apró kavicsokkal teli, meredek sziklapartokra.

 

 

A keskeny, sekély vizű folyócska fölött néhol fatörzsek, kövek és apró ágak vezettek át a másik oldalra. Pár helyen megálltunk képeket készíteni és pihenni egy kicsit. Folytattuk utunkat az Alba Regia-forrás felé, ahol mindenki megtölthette az üvegét friss ivóvízzel. Az eső lába igencsak lógott, ezért sajnos kevés időt tölthettünk a forrásnál. Utunk következő állomása lett volna a pihenőhely, ahonnan autókba ülve mentünk volna tovább, ám egy kis tévedés miatt a túránkat meghosszabbítottuk pár km-rel. Ezt senki nem bánta, hisz azért a látványért akár a dupláját legyalogoltuk volna. A magasságnak köszönhetően beláttuk az egész környéket, a közeli városokat és szántóföldeket. Túránk végén megálltunk a pisztrángozónál, ahol többen körbejárták a tavat, míg mások szusszantak egyet.

 

Ahogy az autók megérkeztek, elindultunk Csókakőre, hogy elfoglaljuk szállásunkat a helyi iskola tornatermében. Bepakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk a várhoz. A bográcsozó helyig kisbusszal vittek minket, utána viszont gyalogolva tettük meg a meredek utat.

 

 

A vár kapujában egy kedves bácsi várta az érdeklődőket és figyelmeztette a társaságot, hogy vigyázzunk, mert innen bizony nagyot lehet esni. A vár tetejére felérve páratlan látvány tárult elénk. A szántóföldek, legelők mellett, melyek asztalterítőre emlékeztetve színesítették a tájat, a párás felhőkön keresztül elláttunk egészen Székesfehérvárig. Páran megnézték vajon mennyi pénz lehet bedobva abba a ráccsal lefedett verembe.

 

 

Végül a kint ülő bácsi tanácsára a rövidebb úton indultunk vissza, ahol egy meredek lejtőn lépcsőzve egy fákkal teli völgybe értünk. Onnan kiérve (hogy művelődjünk egy kicsit) megnéztük a Horthy Miklós tiszteletére emelt szobrot, az oroszlán szobrot és pár szép kőbe vésett idézetet is. Autóba ülve indultunk vissza a szállásunkhoz, ahol körbevezettek minket, utána a lányok a konyhában a vacsora elkészítésében segédkeztek, míg a fiúk pár helyi gyerekkel fociztak a hátsó udvaron. A kint elfogyasztott közös vacsora után késő estig beszélgettünk a pavilon alatt.

 

2017. június 24. (Szombat)

 

A közös reggeli után elkezdtük a rendrakást. Mindenki összeszedte a cuccait, a maga után otthagyott szemetet, bepakoltunk a buszba és útnak indultunk Székesfehérvár felé.

 

 

Kirándulásunk következő helyszíne a Bory-vár volt. A bejáratnál átolvastuk Bory Jenő életrajzának fontosabb részeit, majd két csapatra osztódva két játékos feladatsor segítségével ismerkedtünk meg a várral. Az „eredményhirdetés” után elmentünk egy helyi játszótérre-fitneszparkba, ahol kipróbáltuk a csúszdákat, hintákat és egyéb játékokat. Páran egy graffitis fal képeit is megcsodáltuk.

 

A játszótér után kellően megéhezve, visszatértünk ebédelni a Bory-vár melletti étterembe.

 

A nap utolsó programja a nagy melegben egy közös fagyizás volt.

 

Csodás, élményekkel teli osztálykirándulást magunk mögött hagyva, kicsit fáradtan érkeztünk meg délután Enyingre.

 

 

Laczkó Borbála 7. osztály

 

 

Forrás: www.tinodi.hu