Mezőföldi Református Egyházmegye

Beszámoló - Nyári bibliai gyermektábor volt Magyaralmáson

2021-09-21 08:16:03 / Imre Enikő

 

A nagy változás címmel rendeztük meg idei nyári bibliai gyermektáborunkat Magyaralmáson, melyre nemcsak a gyermekeket hívtuk meg, hanem magát az Úr Jézust is, hogy vezesse és tegye áldássá azok számára, akik eljönnek és részt vesznek rajta.

 

A tábor előtt összehívtuk a tábori szolgáló csapatot, amelyhez bárki csatlakozhat a gyülekezetből, aki valamijét, idejét, anyagi javait, szaktudását, kétkezi munkáját akarja az Úrnak adni a gyerekek lelki fejlődése érdekében. Így lehetséges az, hogy évről-évre képes megújulni, újat adni a mi kis táborunk.

 

A tábori csapat aztán munkához látott. A feladatát mindenki komolyan vette, az Igen Band ifis tábori zenekar elkezdte a zenei próbákat, a kiscsoportos vezetők elkezdték a lelki ráhangolódást, az ovis vezetők megalkották a kézműves mintapéldányokat, a délutáni kreatív vezetők összeírták, mire lesz szükségük, és begyakorolták a mozdulatokat. A Pintér Béla koncertet lebeszéltük, az ugrálóvárat megrendeltük, az uzsonnára valót megterveztük, megvettük. Kitakarítottunk, megtelefonáltuk, elrendeztük, kigyomláltuk, lefestettük, stb., stb. Mi minden kell egy jó tábothoz! -kiálthatnánk fel.

 

De egy tábor nem ettől lesz jó. Ugyan mindezek kellenek, hiszen kezünk munkáját megáldja Istenünk. Ezek a mi általunk odaszánt dolgok is Istent dicsérik. De mi nagyobbat, többet szerettünk volna: látni munkálkodni Istent Jézus Krisztus által. Látni, ahogy a Szentlélek leszáll a magasból, és gyermekek szíve telik meg istendicsérettel, bűnbánattal és megigazulással, örömmel és békességgel. Rá akartunk csodálkozni arra a kimondhatatlan kegyelemre, ami még mindig itt munkálkodik ebben az egyre romlottabb világban. Imádkoztunk és hitünk horgonyát belevetettük hát az Úrba, és boldog, de félelemmel is teli várakozással nyitottuk ki a kaput július 26-án.

 

És a csoda megtörtént. Az Úr szíveket nyitott meg. Zengett a dicséret a templom falai között. A szánk megtelt nevetéssel, a regisztrációs papír megtelt gyermekek neveivel, a nap sütött, eső sem verte el a programokat. És amikor megkérdeztem, ki akar Isten gyermeke lenni, kezek emelkedtek a magasba. Volt olyan, aki a tavalyi piros zsinegét is őrzi még, amellyel az Úrhoz tartozásunkat fejeztük ki, és volt, aki most először érintődött meg.

 

És akkor rácsodálkoztam: mennyi mindent tettünk ezért a táborért mi, de mennyi mindent tett az Úr! Először is, életét adta értünk. Őáltala vagyunk képesek szeretni. Ő nyitotta meg a szívét egyik Testvérünknek, aki kifizette a teljes belépőt a kiránduláson, voltak Testvéreink, akik kakaót és joghurtot küldtek. Két anyukának is, hogy palacsintát süssenek száz embernek, egy másik Testvérünknek, hogy kifizesse a koncertet, anyukáknak, hogy fagyit hozzanak a teljes tábornak, az arcfestőnek, aki munka után fáradtan is vállalta a szolgálatot. Egyik apuka jött fotózni, volt, aki a kávét főzte rendületlen, sokáig sorolhatnánk a példákat. Milyen sok adomány és természetbeni adomány érkezett erre a hétre! És hány lelki beszélgetésen történt gyógyulás, hány kis szív menekült meg! Hát nem csodálatos Isten?

 

És az Ifisek. Az ifiseket az Úr amúgy is különösképpen megáldotta, hiszen a tábort megelőző Bush Camp alatt átformálta őket: ki látott még olyat, hogy fiatalok önként játszanak kis ovisokkal, hogy nem a Balcsin fürdenek a jó melegben, hanem szolgálnak a porban, izzadságban. Mi. Mi láttuk ezt. És örülünk, és hálásak vagyunk értetek, kedves fiatal szolgatársak! Jó volt látni, hogy elköteleződtetek Krisztusnak.

 

Mi mind hálásak vagyunk az egész együtt töltött időért, áldásokért, a táborunkban megfordult 103 kis és nagyobb gyermekért, a szolgálattevőkért, önkéntes adományokért! Találkozzunk jövőre ugyanitt!

 

 

PSZE